Gyerekkorára emlékezett vissza legújabb interjújában Soltész Rezső. "A második világháború végén születtem. Akkoriban nagy szegénység volt, de az emberek próbáltak leleményesek lenni. Például nem lehetett fenyőt kapni, ezért a szüleim bodzafával pótolták a karácsonyfát. Édesapám ügyesen megfúrta a bodzafa törzsét, majd abba helyezte bele a fenyőágakat" – mondta a Meglepetés magazin újságírójának az énekes. Amikor egy csapásra országosan ismert lett, már házas ember volt. Feleségével harmonikusan éltek, két lányuk született.
Judit teremtette meg a tökéletes hátországot.
Amíg én koncerteztem, ő foglalkozott a lányainkkal és szervezte a családi életünket. A feleségem mondása volt, hogy olyan vagyok, mint az a harci mén, amelyik, ha meghallja a trombitaszót, azonnal elindul. Judit arra célzott, hogy mindenem volt a színpad, és a legeldugottabb falvakba is elmentem szerepelni – tette hozzá Soltész Rezső. Judit arra kérte férjét, ne maradjon egyedül, ha ő elmegy. Neki azonban nem kell más.
Az én szívemben örökre a feleségem marad.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a férje lehettem. Judit személye számomra nem pótolható. Bár fizikailag nem tudunk együtt lenni, most is érzem, hogy mindenütt velem van – zárta az énekes.