Fahidi Éva 1925-ben született Debrecenben középosztálybeli zsidó családban. Tizennyolc éves volt, amikor 1944 májusában családjával együtt Auschwitzba deportálták, ahol édesanyját és kishúgát, Gilikét a táborba érkezése után azonnal meggyilkolták.
Édesapja néhány hónappal később Auschwitzban belehalt az embertelen tábori körülményekbe. Családjából Fahidi Éva volt az egyetlen, aki túlélte. Később a hesseni Allendorfban található buchenwaldi koncentrációs tábor egyik altáborába deportálták. Az ottani Münchmühle koncentrációs táborban egy robbanószergyárban napi 12 órás kényszermunkát végzett. 1945-ben azonban sikerült megszöknie és rejtekhelyéről amerikai katonák szabadították ki.
2003-ban ellátogatott Auschwitzba, a stadtallendorfi múzeum felkérésére németül írt egy visszaemlékezést is, majd 2005-ben A Dolgok Lelke címmel kiadta az emlékiratait is. 2019-ben írt egy másik könyvet is, A szerelem alanya és tárgyát, amelyben a szocializmus időszakát mutatta be.
Rendszeresen tartott előadásokat a holokausztról Magyarországon és Németországban is, hogy a fiatalabb generációk számára is megőrizze a holokauszt emlékezetét. 90 évesen szerepelt a Budapesti Vígszínház az életéről szóló, Sóvirág – avagy a létezés eufóriája című táncprodukciójában is.
Munkáját Németországban és Magyarországon is elismerték, egyebek mellett Weimar és Debrecen is díszpolgárává avatta - írja a Színház Online.