Bár mindenki tudja értelmezni a tündér szó jelentését, mégsem elterjedt a tündérek mitológiájának az ismerete. Az emberek leggyakrabban a tavasztündéreket értik tündér szó alatt és az ő karakterüket tudják elképzelni maguk előtt. Sokan azt sem gondolnák, hogy Angliából ered a tündérek mítosza, hiszen egy brit illusztrátornak köszönhető a létezésük.
Cicely Mary Barker 1923-as műve, a Tavasz Virágtündérei címmel megjelent első verses-képes könyve idén százéves,
ezt az évfordulót jelenleg egy kiállítással ünnepli a Lady Lever Galéria Merseyside-ban, az Egyesült Királyságban. Valójában a tündérláz több mint fél évszázadon keresztül dúlt Angliában, és a csúcspontját ennek Barker művének megjelenésével érte el.
Barker művét követően megváltozott a tündérekről addig alkotott kép, ma már az ő ábrázolásának megfelelően fejlődött tovább a művészetekben. Az illusztrátor által készített finom akvarelleken megjelenő tündéralakok parányiak, édesek és fiatalosak voltak, szoros kapcsolatban álltak a növényekkel, a természettel, és kicsit pimaszak is voltak.
Ihletet a gyerekekből merített, Barker ügyelt arra, hogy elég emberi alakot öltsenek a mitológiai lények azért, hogy könnyen befogadhatóvá váljanak mindenki számára. A Lady Lever Galéria kiállításának kurátora, Fiona Slattery Clark szerint Barker rajzai a realitás talaján születtek. Az általa rajzolt gyerekek mind életszerűek, az őket körülvevő növények és virágok is nagyon valósághűek.
Barker a nővére által, a saját házukban működtetett óvodából merített ihletet, az ott lévő gyerekekről rajzolt portrékat, ezekhez virágokat és fákat, vagy egyéb növényeket rendelt a képeken. Majd öltözetüket is a növényekhez igazította, makkból készült vidám sapkákat, virágszirmokból készült szoknyákat rajzolt a parányi lényekre. A kiállításon az ő ötletei alapján készült tündérjelmezeket készítették el és állították ki az érdeklődők számára.
Hosszú út vezetett a tündérek eszményének mai formájához, hiszen Barker előtt egyáltalán nem kedves lényként gondoltak rájuk az emberek. A tündérek már régóta részét képezik az emberek meséinek, de sok száz éven át nem egy apró és ártalmatlan lényként, hanem egy groteszk, vad alakként gondoltak rájuk, melyek sötét mágiára képesek.
1800-ban, ha valaki azt hitte, hogy a gyereke tündér, az azt jelentette, mint a démoni megszállottság - a gyermeket tűzbe vetették azért, hogy elűzzék az őt megszálló tündért
- magyarázza Alice Sage kurátor és történész, aki szerint közel száz év alatt teljesen megváltozott a tündérekről alkotott teljes negatív felfogás.
A 19. század folyamán a tündéreket egyre inkább lekicsinyítették, megfosztották őket sötét erejüktől, végül a gyerekszobában rekedtek" - mondja Sage, aki ezzel arra utalt, hogy a gyerekirodalom részévé vált a tündér mitológia, így vetkőzték le a sötét erejüket a művészetekben. A viktoriánus korszak előrehaladtával egyre inkább a gyerekkorhoz társították őket, ahogy népszerűségük nőtt, méretüket úgy zsugorították össze az alkotók.
A cikk folytatásáért lapozzon!