Az énekes elárulta, nagyon közeli kapcsolata van a zenével édesapján, St. Martinon keresztül, de neki eleinte nem az volt a célja, hogy ebben a világban helyezkedjen el.
Nem volt célom gyerekkoromban az, hogy zenész vagy énekes legyek, de mindig is közeli kapcsolatom volt a zenével édesapám miatt. Ő egy szaxofonművész, pontosabban St. Martin.
Annak ellenére, hogy elsős korom óta zongorázom, amikor legelőször elvittek a szüleim zenetanárhoz, ott azt mondta a tanár, hogy esélytelen, hogy nekem bármikor is közöm lesz a zenéhez " – kezdte a Metropolnak az énekes, aki hatévnyi zongorázás után jutott el az énekléshez, de eredetileg orvosnak készült, csak egymást követő két évben is egy ponttal lecsúszott a felvételi ponthatártól.
A legnehezebb dolog eddig a 38 életévem alatt a saját magam elfogadása és a saját magam szeretete volt. Főleg a színházi berkekben elfogadni azt, hogy igenis van ott helyem.
Amilyen lehetőségeket kaptam eddig, azért én mindig megharcoltam, küzdöttem és mindent megtettem értük. A saját magam elé állított elvárások voltak mindig hatalmasak, és rengeteg idő volt, amíg elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok. Mert rengeteget bántottam és ostoroztam magam, mert azt éreztem, nem vagyok elég sem szakmailag, sem emberileg" – vallotta be a színész-énekes, aki nagyjából 30 éves korára jutott el oda, hogy ezen túl tudjon lépni.