Molnár Gusztáv túlsúllyal vonult be az elvonóra, ahonnan csontsoványra fogyva, beesett arccal jött ki. Első fotójától sokan elrettentek, hiszen úgy tűnt, nincs még jól, talán beteg is. Azóta próbál egészségesebben élni, sokat kirándul és biciklizik is, ami egyelőre úgy tűnik, jót tett neki a változás. A Valószínűleg ezt ő is látja, ezért megújult külsejét szivesen mutogatja a követőinek.
Legutóbbi képén szinte fel sem lehet ismerni, a fotó mellett újabb vallomást tett a sötét múltjáról, és arról, hogyan érzi magát a szabadulása óta.
Nézem ezt a képet saját magamról. Azon gondolkozom, hogy a legnagyobb bátorság az, amikor magadról mered elmondani az igazságot, nem másokról.
Bár nem mindig az igazság a fontos, hanem hogy mi az igaz. Talán a legnagyobb szabadságot most az adja, hogy felismertem, nekem nem kell mindig boldognak lennem. Nekem szabad néha szomorúságot éreznem. A saját szemem nézem, és ott van benne a múltam, és ha jobban nézem, talán megláthatom a jövőmet is. Apám szeme is az enyém. Ott van mögötte mindenki, akit valaha ismertem. Öregszem, de most már barátom az idő... Ti mit láttok a szememben?" - kérdezte követőitől Molnár Gusztáv, aki a leírtak alapján még mindig nincs túl a nehezén.