Urbán Erika 2004-ben veszítette el imádott párját. Ám nem maradt egyedül, ugyanis a budai házban, ahol lakott, olyan szoros kapcsolatot ápolt a szomszédaival, hogy ők lettek a fogadott családja.
– Fogadott családom van, barátaim, „gyerekem és kisunokám"... Dávidka rajza a kórházban is velem volt. Ők leírhatatlan szeretettel vesznek körbe, ennek köszönhetem, hogy van miért élni – mesélte néhány héttel a halála előtt.
A színésznő úgy rendelkezett, hogy az említett család – amely Erika holttestére is rátalált az otthonában – örökölte a tizenkettedik kerületi lakást és minden további hagyatékát, a Kabos Lászlóéval együtt.
– A szomszédaira a családjaként tekintett, ők voltak, akik figyeltek, vigyáztak rá, illetve az utolsó években a gondját viselték, segítettek neki, amiben csak tudtak – mesélte a Blikknek a színésznő barátnője, Rigó Márta. – A pár kisfiát a saját unokájaként szerette. Rengeteg időt töltöttek együtt, Erika nagyon örült, hogy
idős korára lett egy olyan szerető családja, amire mindig is vágyott.
Így nem volt számára kérdés, hogy rájuk hagy mindent. A lakást a kisfiúnak szánta, de mivel ő még általános iskolás, addig a szülei nevén van. A család nagyon megérdemelte, hiszen
tényleg ápolták, segítették őt.
Amikor a rákkal küzdött, hozták-vitték orvoshoz, kezelésekre, valamint a kórházban is rendszeresen látogatták. Nagyon rendes, jóravaló emberek.