A Zámbó testvérek nem sokat gondolkodtak, amikor felkérte őket a TV2, két nagyon erős motivációjuk volt. Egyrészt úgy gondolták, hogy aki az Ázsia Expresszben jól teljesít, az a jég hátán is meg tud élni, másrészt mindketten szerettek volna fogyni. „Úgy érzem, kihoztam magamból a maximális szellemi, fizikai teljesítményt, és ezek után elmondhatom, hogy bármire képes vagyok” – mondta Zámbó Krisztián, akitől az öccse vette át a szót.
„Nálam ezek mellett a fő motiváció az volt, hogy kilépjek a komfortzónámból.
Az elmúlt hónapokban elég sok rossz dolog történt velem, és éreztem, hogy szükségem van valamire, ami segít kitörni a melankóliából. Én tudtam magamról, hogy erős vagyok, tudtam magamról, hogy határozott vagyok, de azt nem gondoltam, hogy ennyire jól fogok teljesíteni, meg ennyire erős tudok maradni.
Elég versengő típus vagyok, tehát nekem fő szempont volt, hogy nyerjünk. Ezért is örültem, hogy két olyan párral hajszázhatunk, akikről azt gondolom, hogy a TOP 3-ban benne vannak” – részletezte a kiesés után Zámbó Adrián.
A hajszát, azaz az utolsó megmérettetést tartják a legmeghatározóbb élménynek, szerintük óriási teljesítményt sikerült nyújtaniuk. A feladatokat sokszor úgy kellett teljesíteniük, hogy előző éjszaka borzalmas körülmények közt, alig aludtak, illetve az étkezésük sem volt mindig teljesen kielégítő.
Az öcsémet és engem is legjobban a körülmények zavartak. Például a higiénia hiánya, illetve a kényelem hiánya. Patkányokkal, csótányokkal és kígyókkal aludtunk, hol a homokban, hol a betonon. Így azért nehéz kipihentnek lenni.
Szerintem összesen pár órát aludtunk csak egész héten, lesz mit kipihenni” – mondta Zámbó Krisztián.
„Én hoztam magammal alvást segítő bio-készítményeket, de hiába szopogattam ezekből 1-2 darabot, nem bírtam elaludni. Nyilván az ember kattog azon, hogy pár óra múlva indulnia kell, és aznap vajon mi vár rá, hogy fog teljesíteni” - tette hozzá Zámbó Adrián, akinek a hajsza mellett a zarándokhelyen való lépcsőzés is emlékezetes maradt. „Az apu kézjegyével ellátott pólót vittem magammal kabalaként, és végig úgy éreztem, hogy ez segített nekünk aznap” – árulta el.
A testvérek még nagyon szívesen folytatták volna az Ázsia Expresszt, de úgy érzik, egy hét alatt is rengeteg olyan dolgot tapasztaltak, amivel sehol máshol nem találkozhattak volna az életükben.
„Az nyugtat bennünket, hogy habár valamilyen szinten veszítettünk, mégis győztesként és felemelt fejjel távoztunk a versenyből. Nincsen bennünk megbánás vagy hiányérzet. Szerintem ennél többet lehetetlen beletenni, mint amennyit mi beletettünk” – mondta Zámbó Krisztián.
Végig versenyben voltunk, joker játékon is részt vettünk, ami az adott nap három legjobbjának kiváltsága. Ehhez a versenyhez szerencse is kell, illetve taktika, amit mi nem alkalmaztunk, mert bár szerettünk volna nyerni, a legfontosabb mégis az volt, hogy emberségesek maradjunk.
Izgalmas lett volna a folytatás, de így is nagyon sok élményt viszünk haza magunkkal, amiket biztosan sokáig fogunk mesélni.”