Hetek óta látom a SkyShowtime hirdetéseit a közösségi oldalaimon. Örömmel fedeztem fel, hogy a streamingóriás egy olyan emberi filmmel hirdeti magát, mint a Téli mese, miközben olyan nagyágyú sorozatok vannak a felületén, mint a Yellowstone vagy a Lioness, melyek új évadai hamarosan érkeznek a felületre. A Téli szünet tipikus sírós-nevetős feel-good film, aminek a megtekintése után nem tudjuk, hogy pontosan miért is itatjuk az egereket, de egy biztos: utána egy hangyányit közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük, mi is ez a galaktikus lottóötös, amit életnek nevezünk.
Mindannyiunknak van emléke egy-egy meghatározó tanárról az életében. Megadta azt a tudást, amire szükségünk volt, emberséget tanultunk tőle, akadhat olyan is, aki talán szigorúbb és zsémbesebb lehetett, de valami érzés, tudás ott dolgozik bennünk a mai napig, ha rágondolunk. A tanárokról és főleg a tanárok emberi oldaláról ritkán készülnek olyan filmek, amik ennyire szerethetők, mint a Téli szünet.
A közcímben a kicsik alatt a középiskolásokat értjük, ugyanis egy, a hetvenes években a Barton Akadémia nevű elitsuliban, ahol az sem meglepő, ha valakiért helikopterrel jön az apukája. A téli szünetben egy időre néhány diákért nem tudnak elmenni a szüleik, mert éppen halaszthatatlan koktélpartijuk van, vagy egy aspeni síelést nem tudnak sajnos lemondani. A néhány diák azonban nagyon gyorsan egyre csökken, a mind közül látszólag legzűrösebb Angusra. Vagány, kicsit kívülálló, de a legnagyobb baja, hogy az apja egy ideje kikerült a családból és az édesanyjának új kapcsolata lett.
Angus így végül az iskola rettegett történelemtanárával tölti az időt, Paul Hunham tanár úrral, aki a poros könyvei és több ezer éves történetei között csak élni felejtett el és lett belőle egy zsémbes, középkorú tanár. Ők ketten igazi macska-egér csatározások közepette értik meg egyre jobban egymást; a fiatal fiú kénytelen szembenézni a sorsával, higgadtságot gyakorolni, miközben a mostohaapja katonai suliba szeretné dugni, ami a hetvenes évek elején, a vietnámi háború idején akár Angus életébe is kerülhet. Mindaddig Paul, a laza fiú mellett lehet mégis úgy dönt, a történelmet nem csak megszívlelni és megtanítani kell a kölyköknek, de írni is lehet, még ha csak a saját kis sztorinkról van szó, vagyis az életünkről. Hozzájuk csapódik a suli konyhásnője, Mary Lamb, aki két perc alatt rendet tud vágni a két egokirály között, miközben saját gyásza marja, a 19 éves fia ugyanis elesett a már említett háborúban.
Alexander Payne a feel-good filmek királya, gondoljunk csak a Kerülőutak, az Utódok című filmekre. A rendező érezhetően maga írja a sztorijait, és mindig konkrét színészre szabja a szerepet. Ezért is tökéletes Paul Giamatti a magának való, lusta szemű tanár szerepében, aki minden zsémbessége ellenére az első perctől kezdve egy szerethető figura. A Téli szünet szíve-lelke azonban a nagyszájú Mary Lamb, akit Da' Vine Joy Randolph alakít elképesztő emberi módon. A magyar közönség a Gyilkos a házban Disney+ sorozat nagyszájú nyomozónőjeként ismerheti, de itt a komikai vénája mellett megmutatta, kőkemény drámai alakításokra is képes. Ritkán látni ilyen színésznőt a vásznon, végig is tarolta a tavalyi díjátadó szezont, vitte a Golden Globe-ot és az Oscart is, teljesen megérdemelten. Mary a hetvenes évek kisebbségi anyák mintapéldánya, azért gürizett, hogy a fiának jobb élete legyen, erre elveszti az élete értelmét és igyekszik újra megtalálni az útját. A Téli szünet legnagyobb felfedezése Dominic Sessa, akire 19 évesen talált rá Payne, és több ezer jelentkező közül választotta ki a totál ismeretlen fiatalembert a rendező. Sessa nemcsak egy újabb friss arc Hollywood egén, de olyan jelenléte van a vásznon, hogy uralja a jeleneteit és méltó partnere a fent említett két sztárnak. Dominic karrierje azóta beindult, többek között éppen hazánkban forgatja a Szemfényvesztők harmadik részét, és ha ügyesen lavíroz, akkor van annyira izgalmas ez a fiú, hogy korosztályának Leonardo Dicaprio-ja legyen.
A hetvenes éveket mind fényképezésben, mind díszletrendezésben kiválóan adja vissza a Téli szünet, olyan érzésünk van, mintha egy retro karácsonyi képeslapot nézegetnénk 130 percen keresztül. A film lassan építkezik, de elképesztően izgalmas, a végkifejlet pedig annyira emberi, ami miatt előre szólunk, hogy be kell készíteni azokat a zsepiket a végefőcím mellé.
Röviden mindenkinek, szűkebben mindenkinek aki szereti a feel-good filmeket és volt egy olyan tanára, akire szívesen emlékszik vissza, amiért valamit hozzáadott az életéhez. Valamint azoknak, akik az őszi szünetben már a téli szünetre készülnek!
A Téli szünet a SkyShowtime kínálatában érhető el.
10/10