Az SCLC esetén 5-évvel a diagnózis után már csak a betegek alig 7 százaléka van életben, ami nemcsak nagyon rossz arány, de évtizedek óta nem is sikerült jelentősen javítani rajta. Ennek egyik fő oka, hogy a daganat először mélyen a szervezet belsejében jelentkezik, nem lehet kitapintani, mint az emlőrákot, vagy szabad szemmel meglátni, mint a bőrrákot, ráadásul sokáig nem is okoz zavaró tüneteket. Mire azonosítják, gyakran már szétterjedt a szervezetben, és olyan változásokon ment át, amelyek miatt rosszul reagál a kezelésekre. ellenben, ha idejében észreveszik, akkor a túlélési aránya mindjárt sokkal magasabb, 30 százalék körül mozog - a korai diagnózis tehát nagyon fontos.
Korai diagnosztikán dolgoznak a szegedi kutatók
A HCEMM Rákgenomika és Epigenetika kutatócsoportjának vezetője, Pongor Lőrinc a csapatával azon dolgozik, hogy megértsék a betegség kialakulásának mechanizmusát, és így új gyógyszerek előtt nyissák meg az utat, de legalább ilyen fontos céljuk a diagnosztika fejlesztése is. A jelenlegi, összetett és kellemetlen mintavételi módszerek helyett olyan eljárást fejlesztenek, ami egy vérminta alapján felfedheti nem csak a daganat jelenlétét, de azt is, hogy pontosan mi romlott el a rákos sejtekben. Ez lehetővé teszi, hogy a daganatot a lehető leghatékonyabb terápiákkal célozzák meg. Az eljárás mögött az a felismerés áll, hogy a daganatok genetikai anyaga kijut a daganatsejtekből, és bekerül a véráramba, ahol a megfelelő eljárással azonosítható.
MI is az a HCEMM?