Földsúroló kisbolygók<br/>

Vágólapra másolva!

Mint azt valószínűleg a legtöbb dinoszaurusz elmondhatná a kedves Olvasónak, igencsak érdemes az olyan égitesteken rajta tartani a szemünket, mint az Eros kisbolygó. Ismerkedjen meg a hozzá hasonló égi objektumokkal!

Vágólapra másolva!

Az aszteroidák vagy kisbolygók többnyire a Mars és Jupiter közötti térségben keringő kődarabok. A kisbolygóövezet legfontosabb része a Naptól 2,2 - 3,3 csillagászati egység (CSE) távolságban helyezkedik el (1 CSE a közepes Nap-Föld távolsággal, vagyis 150 millió km-rel egyenlő). Számuk több mint százezerre tehető, együttes tömegük mégsem éri el a Holdét.
Az ismert kisbolygók átmérője 1000-től kevesebb mint 1 kilométerig terjed. Csupán 200 olyan kisbolygót ismerünk, amelynek átmérője meghaladja a 100 km-t. Kb. 6000 aszteroida nevet is kapott.

Az eddig lefényképezett kisbolygók méretarányos képei

A nagyobb aszteroidák megközelítőleg gömb alakúak, sok kisebb testre az elnyújtott vagy szabálytalan forma jellemző. Közülük több, a gravitáció által lazán összetartott kettős vagy többes testként tűnik fel, másoknak pedig holdjaik lehetnek. Ilyen pl. az Ida kisbolygó, amelynek a Dactyl a holdja (lásd az alábbi képet).

"Földsúroló"-nak azokat a kisbolygókat nevezik, melyek perihéliumtávolsága (napközelpontja) 1,3 CSE-nél kisebb. Eredetük vitatott, valószínű azonban, hogy nagyobbik részük a fő kisbolygóövből származik, s egyfelől a kisbolygóöv tagjainak egymással való ütközése és feldarabolódása nyomán, másfelől a Jupiter gravitációs hatása révén kerültek "szokatlan" pályára. A földsúroló kisbolygók kisebb része esetében azt gyanítják, hogy egykori rövid periódusú üstökösök magjait tisztelhetjük bennük. Valószínű az is, hogy a Földre hulló meteoritok (nem a meteorrajok, ezek túlnyomó része ugyanis finom eloszlású és üstökös eredetű) jórészt közülük származnak.

A mai napig kb. 800 földsúroló kisbolygót fedeztek fel. Pályáikat meghatározva megbecsülhető, mekkora fenyegetést jelentenek a Földre. Jelenleg nincs köztük olyan, amely az elkövetkező fél évszázadban összeütközne bolygónkkal, de pályáik könnyen változhatnak, s a legtöbb ilyen égitestet még nem is ismerjük. Legnagyobb képviselőjük a 1036 Ganymed nevű objektum, kb. 14 km-es átmérővel. A becslések szerint a 800 ismert földsúroló kisbolygóból 700 lehet egy kilométeres vagy nagyobb átmérőjű, amelyek esetleges becsapódásuk esetén már komoly fenyegetést jelentenének az emberi civilizációra.

Az Eros az elsőként felfedezett földsúroló kisbolygó - Gustav Witt német csillagász közölte róla az első megfigyelést 1898-ban. Alakja egy földimogyoróra vagy krumplira emlékeztet; méretei: 33x13x13 km. Sűrűsége kb. 2,7 g/cm³, vagyis nagyon hasonló a földkéregéhez. Ezek alapján S-típusú kisbolygónak tartják (nagy szilikát- és fémtartalommal). Keringési ideje 1,76 év, napközelpontjának naptávolsága 1,13 csillagászati egység (1 CSE a közepes Nap-Föld távolsággal, azaz 150 millió km-rel egyenlő). E századbeli legnagyobb földközelsége 1975. január 23-án következett be (0,15 CSE). A NEAR legfontosabb feladata, hogy választ adjon az Eros anyaga eredetének és összetételének kérdésére, hozzásegítve a kutatókat kisbolygók, üstökösök és ezen keresztül a Naprendszer kialakulásának jobb megértéséhez.