A malária súlyos, az esetek egy részében halálos fertőző betegség, amelyet állati egysejtű szervezetek (lázállatkák) okoznak. A maláriának négy olyan típusa létezik, amely az embert megtámadhatja. A kórokozók: Plasmodium falciparum (trópusi malária), P. vivax (harmadnapos malária), P. malariae (negyednapos malária) és P. ovale (ez a legritkább, s ez is harmadnapos maláriát okoz). Mindegyik kórokozót moszkitók (maláriaszúnyogok) terjesztik.
A kórokozó fejlődése igen bonyolult, és sok tekintetben még ma sem tisztázott. Az emberi szervezetben csak ivartalanul szaporodik, de itt keletkeznek azok az ivaros alakok is, amelyek csak a maláriaszúnyog (Anopheles nemzetség) gyomrában képesek szaporodni. A megtermékenyített nőstény a szúnyog gyomorfalába fúrja magát, s növekedésnek indul. A nőstényből végül több száz lándzsa alakú utód képződik, amelyek bekerülnek a szúnyog testüregébe. Befurakodnak a nyálmirigyekbe is, így a következő vérszíváskor a szúnyog nyálával az emberi véráramba kerülhetnek.
A paraziták a májba, a nyirokcsomókba, a lépbe vándorolnak, ahol a sejtekbe belépve ivartalan szaporodásnak és növekedésnek indulnak. Ekkor tünetek nem észlelhetők. 8 naptól néhány hónapig terjedő időszak múlva - leggyakrabban azonban 10-28 nap után - a paraziták behatolnak a vörösvértestekbe, ahol tovább szaporodnak ivartalan úton. A végső fejlődési alak elérése után a kórokozók a szétesett vörösvértestekből kiszabadulva megjelennek a vérben, ami lázrohamot vált ki. A lázrohamok közötti idő hossza jellemző az egyes Plasmodium-fajokra (harmadnapos: 48 óra; negyednapos: 72 óra; trópusi: 24-36 óra).
A legtöbb ember 10-20 napos betegség után túléli a maláriás állapotot. Nagyon fontos a tünetek korai észlelése, ekkor ugyanis a rendelkezésre álló gyógyszerekkel a betegség jobbára leküzdhető. A bevezető influenzás tünetek - végtagfájdalmak, fejfájás, levertségérzés - után hidegrázás, majd a magas láz lép fel. A vörösvértestek szétesése miatt a lép megduzzad. A vörösvértestek hiánya miatt sárgaság léphet fel. A malária legsúlyosabb esetei tönkreteszik a veséket és az agyat, s kómás állapotot, illetve halált okozhatnak. A trópusi malária súlyos tünete a "feketevér-vizelés", amely a vörösvértestek tömeges szétesése következtében jön létre.
A malária az időben felfedezett esetekben gyógyítható. A kezelés módja függ a malária típusától, a fertőződés helyétől, a páciens korától, illetve a kezdeti tünetek súlyosságától. Kezelés hiányában a kórokozó évekig elél az emberi szervezetben, a vérből való eltűnése még nem jelent végső gyógyulást, s gyakoriak a visszaesések.
Védekezés a malária ellen
Tökéletes védekezés nem létezik, mivel egyelőre nincs malária elleni védőoltás. Fontos a helyi szúnyogfajok ismerete, a szúnyogcsípés elleni védekezés: moszkitóháló és hosszú ujjú ruha használata, a fedetlen bőrfelszínek szúnyogriasztó szerekkel való bekenése. A megelőző gyógyszerek szedéséhez nélkülözhetetlen az orvosi szaktanácsadás, mivel a mellékhatások miatt bárki bármilyen formában nem szedheti ezeket.
Ha valaki maláriával fertőzött területről jön vissza és lázas, influenzaszerű betegség lép fel nála, feltétlenül érdemes orvoshoz fordulni. Mindenképpen mondja el, hol járt, mivel az esetek kis száma miatt nem biztos, hogy az orvosban felmerül a malária lehetősége. Gyanús esetben további szakvizsgálatokat végeznek, ahol egyértelműen megállapítható a fertőzés, vagy annak hiánya.
A malária elleni gyógyszerekről itt érhetők el részletesebb infomációk.