Indulatos vélemények a hágai klímakonferenciáról<br/>

Európai lapok szerint az Egyesült Államok, amely a világ első számú széndioxid-termelője, még ma is úgy ül le tárgyalni, mintha az "american way of life" nem képezné vita tárgyát, mondhatja akár 150 állam is ennek az ellenkezőjét. Az amerikai konzervatív sajtó ugyanakkor tudatlan középkori szerzetesekhez és druida papokhoz hasonlítja az európai környezetvédőket, akik elődeik módjára földrengésekből és viharokból olvasták ki Isten haragját az emberek túlzásai miatt.

Az Európai Bizottság véleménye

Csalódottságának adott hangot szombaton Margot Wallström, az Európai Bizottság környezetvédelmi kérdésekért felelős tagja amiatt, hogy az éghajlati változásokkal foglalkozó hágai világkonferncián nem sikerült megállapodásra jutni a kiotói jegyzőkönyv végrehajtásáról.

A konferencia kudarcának bejelentése után Brüsszelben közzétett nyilatkozata szerint a biztos ennek ellenére változatlan elszántsággal kívánja folytatni az együttműködést valamennyi érintett féllel annak érdekében, hogy jövőre, a konferencia második részében mégis létrejöjjön a megállapodás.

Wallström meg van győződve arról, hogy az addig hátralévő idő elegendőnek bizonyul a kiotói jegyzőkönyv ratifikálásához szükséges világméretű konszenzus létrehozására.

Az 1997 decemberében elfogadott jegyzőkönyvet eddig csak 84 ország írta alá, és mindössze 30 ratifikálta - utóbbiak valamennyien harmadik világbeliek, amelyeknek a megállapodás nem írt elő számszerűsített kvótákat a melegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. A jegyzőkönyv érvénybe lépéséhez arra lenne szükség, hogy legalább 55 olyan állam ratifikálja, amelyek az ipari országok 1990. évi széndioxid-kibocsátásának legkevesebb 55 százalékát adták.

Wallström utalt a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-megállapodáshoz csatolt cartagenai jegyzőkönyv példájára, amelyről szintén csak másodszori próbálkozásra sikerült megállapodásra jutni. Szerinte ez is azt mutatja, hogy az átmeneti sikertelenség dacára végül mégis lehet jó eredményeket elérni.

- Kezdettől fogva tudni lehetett, hogy a tárgyalások nem lesznek könnyűek, és Hágában a résztvevők végül egyszerűen kifutottak az időből. A szóban forgó problémákról kötendő bármilyen megállapodásnak szavatolnia kellett volna a kiotói jegyzőkönyvben kifejtett környezetvédelmi célok következetességét és hitelét - szögezte le a biztos, aki szerint a hágai konferencia utolsó óráiban felmerült egyes elképzelések sajnálatos módon nem biztosították volna ezt.

- Mindamellett a konferencián fontos előrelépést sikerült elérni egy sor technikai kérdésben, s a viták eredményeként most már valamennyi fél sokkal jobban megérti a többiek álláspontját - állapította meg nyilatkozatában Wallström.

Német vélemények

Bármilyen végzetes is a hágai klímaértekezlet kudarca, mégis megmutatta a világnak, hogy az Európai Unió hitvallása (nem engedni a kiotói jegyzőkönyv tételeiből) helyes volt - mutat rá a Frankfurter Rundschau.

A lap szerint az amerikai kormánynak tett további engedmények végképp leértékelték volna a Rióban megkezdett folyamatot. Az Egyesült Államok, amely a világ első számú széndioxid-termelője, még ma is úgy ül le tárgyalni, mintha az "american way of life" nem képezné vita tárgyát, mondhatja akár 150 állam is ennek az ellenkezőjét. Csakhogy a világszerte utánzott életmód emissziós oldalát odahaza is egyre többen kérdőjelezik meg: fölmérések azt mutatják, hogy az amerikai polgárok nagy többsége komoly fenyegetést lát a légkör fölmelegedésében, és azt akarja, hogy a kormány intézkedjen. Egyes nagy autó- és olajkonszernek (Ford, BP-Amoco) lépése, amellyel a széndioxid-kibocsátás csökkentését tűzték ki vállalati célnak, azt mutatják, hogy Amerika politikusai még nem ismerték föl az idők szavát.

Az amerikaiak a haszonélvezők stratégiáját követik: ők a mások erőfeszítései révén elért sikerekből akarnak profitálni - mutat rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung. - Holott az Egyesült Államok, a Föld lakosságának egyhuszonötödét képviselve, az üvegházhatást okozó gázok egynegyedét bocsátja ki a légkörbe. Már Kiotóban is kisebb mértékű emisszió-csökkentést vállalt Washington, mint az EU. Hágában pedig a fák és a talaj széndioxid-megkötőként való elismertetésével úgy tehetett volna eleget 1997-es kötelezettségének, hogy közben változatlan tömegű káros gázt bocsátott volna ki. Az európaiak, élükön a németekkel, el akarták zárni Washington előtt ezt a kibúvót. Ki neheztelhet rájuk emiatt?

A Die Welt meglátása szerint a kergemarhakór (BSE) németországi megjelenése és a hágai klímaértekezlet kudarca egyaránt az ökológiai gondolkodás bukását mutatja: az amerikaiak továbbra is pazarolják az energiát, miközben az élelmiszeripar ezután is tömegméretben előállított húsárukkal akarja ellátni a fogyasztókat. Ennek okát a lap abban látja, hogy a környezetvédők horrorisztikus víziói a múltban éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak: a közvélemény elfásult, és ma már csak vállvonogatással reagál a rossz hírekre.

A politikai akcionizmus és a katasztrófahangulat nem mutat kiutat az ökológiai problémákból. A modern társadalom ökológiai kísérőjelenségei kihívást jelentenek, amelyhez egy szép új világ látomására volna szükség. Ilyennel azonban a politika soha nem szolgált.

Francia-brit vita

A hágai klímakonferencia kudarca nem zárta le véglegesen a globális felmelegedés elleni összehangolt fellépés lehetőségét, s talán még január 20-a, az új amerikai adminisztráció hivatalba lépése előtt megszülethet egy megállapodás az Egyesült Államokkal - vélekedett Dominique Voynet francia környezetvédelmi miniszter, aki a hágai találkozón az Európai Unió államainak közös képviselőjeként vett részt.

A francia miniszter asszony a France-Soir hétfői számában nyilatkozva visszautasította John Prescott brit delegációvezető személyeskedő hangú támadásait, "tősgyökeres machónak" titulálva viszonzásként a brit politikust, aki szerint Voynet számláját terheli, hogy az ENSZ égisze alatt, 180 ország részvételével megrendezett tanácskozás 30 órányi vitasorozat után eredménytelenül széledt szét. A brit politikus Voynet-t támadva lekezelő megjegyzésekre ragadtatta magát, azt állítva, hogy a francia miniszternő "fáradt és kimerült" volt, és gyakorlatilag "fel sem fogta" az elfogadásra ajánlott javaslat egyes elemeit.

Hétfői válaszában Voynet egyfelől leszögezte, hogy a maga részéről nem egyéni véleményt, hanem a 15 tagállammal egyeztetett álláspontot képviselt a konferencián, s valódi eredményeket, a világklíma felmelegedését előidéző széndioxid-kibocsátások korlátozását eredményező konkrét megállapodás létrehozására törekedett egy tartalmatlan látszategyezmény helyett. Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy az uniós államok a tanácskozáson "egy hangon beszéltek" Washingtonnal szemben. Prescott állításait a csalódottság megnyilatkozásának minősítve Voynet "sajnálkozott" afelett, hogy a brit politikus "elvesztette önuralmát", amikor macho hangnemű kirohanást intézett ellene.

Voynet szerint a konferencián számos részletkérdésben közeledtek az álláspontok, különösen a fejlődő országok tekintetében alkalmazandó intézkedések témájában. A francia miniszter szerint a hágai konferencia arról tanúskodott, hogy éppen a legnagyobb környezetszennyező államok nem voltak képesek megfelelő mértékben felismerni sem felelősségüket, sem a nemzetközi közvélemény elvárásait.

Ennek dacára úgy vélekedett, hogy a nézetek közeledéséről tanúskodó előrehaladás alapján sikerülhet még az új amerikai kormány hivatalba lépése előtt megállapodásra jutni Washingtonnal is. Az Egyesült Államoknak a károsgáz-kibocsátások 7 százalékos csökkentésére kellene kötelezettséget vállalnia, s ez független attól, hogy melyik jelölt fut be végül is az amerikai választásokon, a Kiotóban megkötött egyezmény ugyanis mindenképpen kötelezi Washingtont - vélekedett Voynet.

Klímacsúcs - belga és amerikai vélemények

Olivier Deleuze, az energia és a fenntartható fejlődés belga államtitkára, aki az országot képviselte a hágai értekezleten, úgy nyilatkozott, hogy a világkonferencia eredménytelensége talán mégsem akkora baj, mint egy rossz megállapodás lett volna.

A belga államtitkár azzal magyarázta a Le Soirban a megállapodás elmaradását, hogy az emberiség még sohasem került ekkora életmód-változtatási kényszer elé. - A nemzetközi közösségnek számot kell vetnie azzal, hogy egész működése kérdőjeleződött meg. Fordulat kell, ez pedig fájdalmas, sőt drámai. Amikor ilyen helyzetbe kerül valaki, megpróbál kerülőutat találni, nincs ebben semmi különös. Lehet, hogy a keserű pirula lenyeléséhez eleinte kicsit nagyvonalúbban kell kezelni a kiotói jegyzőkönyv alkalmazását. Csak azt nem szabad csinálni, hogy olyan szabályokat szerkesztünk, amelyeket aztán néhány hónap múlva már vissza kell vonni.

"Légköri szempontból nézve az üvegházhatást okozó gázkibocsátások 5,2 százalékos csökkentése nyilván nem elég. Ám gazdasági, kulturális, szociális szempontból ezek a célok nagyon kemények. Az ellentmondást pedig nem lehet megoldani azzal, ha homokba dugjuk a fejünket. Sem úgy, hogy azt mondjuk, 2 százalék is elég lesz, sem úgy, hogy elutasítunk minden rugalmas mechanizmust, és követeljük az 5,2 százalékot azonnal, 50 százalékot meg később." Deleuze szerint, ha jövőre megismétlődne a kudarc, az már súlyos következményekkel járna. Addig tudomásul kell venni, hogy meg kell próbálni folytatni a kiotói jegyzőkönyv ratifikációs folyamatát. Belgium iparilag fejlett és városiasodott ország, amelynek ráadásul nincsenek számottevő erdei, lakosságának egy főre jutó széndioxid-kibocsátása a 14. a világon.

Maga a lap sötétebb színben látja a dolgot. Vezércikke szerint a hágai kudarc katasztrófa, amelyben az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak egyaránt megvan a felelőssége. A hágai kudarc "a szegény országoknak azt jelenti, hogy a gazdagabbak már megint csak az önzésükre hallgattak. Hogy vállalataik nyereségét és választóik kényelmét elébe helyezték a hátrányosabb helyzetűek egészségének, sőt puszta életének. A mi országunk polgárai számára pedig a hágai kudarc elülteti a fejekben, hogy az üvegházhatást keltő gázok elleni küzdelem nem sürgős... Három évvel Kiotó után a jegyzőkönyv a legderűlátóbb számítás szerint 2002-ben léphet életbe. A fejlett országoknak ezzel nyolc évük marad a kibocsátások visszaszorítására, vagyis egy részük sohasem fogja megtenni, legfeljebb a híres rugalmassági mechanizmusok segítségével, amivel az északi országok kibújhatnak kötelességeik alól, és a déli országok rovására perverz ökolonializmust folytatnak." Hága azt is bebizonyította a belga lap szerint, hogy az Egyesült Államokkal szemben csak hiperfelkészülten és kőkemény egységben fellépve lehet valamit remélni.

Az amerikai The Wall Street Journal Europe homlokegyenest ellenkezően látja a dolgot: a világ mégis fellélegezhet, mert sikerült kiugrania egy kidőlő ökológiai fa alól. A lap szerint a kudarc oka az, hogy a francia és a német kormány a környezetvédők túsza, s hiába fércelt össze valami gyatra kompromisszumot a két angolszász hatalom, ami úgyse ment volna át az amerikai szenátuson, a gall ökologizmus ifjú főpapnője, Dominique Voynet számára még ez is elfogadhatatlan volt. A WSJE szerint az amerikaiak egyáltalán azért tették az asztalra, mert Clinton elnök már nem biztos benne, hogy a kiotói jegyzőköny kiötlője, Al Gore alelnök megnyeri a választási ökölharcot Floridában. Ha viszont Bush lesz az elnök, akkor a nyakába lehet varrni a képtelen egyezményt, s utána majd a megtagadását is.

Az amerikai konzervatív orgánum tudatlan középkori szerzetesekhez és druida papokhoz hasonlítja az európai környezetvédőket, akik elődeik módjára földrengésekből, meg viharokból olvasták ki Isten haragját az emberek túlzásai miatt. Nem történt semmi tragikus, véli a WSJE, az eszelős türelmetlenség ez egyszer átbillentette a mérleg nyelvét a józan ész oldalára.

(MTI)

Ajánló:

A 6. Klíma Konferencia hivatalos honlapja. Az [origo] dossziéja - friss hírek, háttéranyagok, tudósítások a konferenciáról, kvíz.