A 172 km átmérőjű Gale-kráter a marsi egyenlítő közelében fekszik. Központi magaslatát igen bonyolult szerkezetű rétegsorok alkotják, amelyek egyes helyeken több mint 2,3 km vastagok. Bizonyítékok figyelhetők meg réteghiányra, rétegek eróziójára és kráterekkel való telítődésére, majd az erodált felszínen újabb üledékképződésre (eróziós diszkordancia).
A központi magaslat - amelyet ma sötét homokdűnék vesznek körül - valószínűleg az egykor a kráter egészét kitöltő kőzettömeg maradványa, amely talán a kráteren túlra is kiterjedt (felső kép).
A magaslat alsó részének vékony, 2-5 méteres vastagságú rétegeinek százai igen hasonló megjelenésűek a Candor Chasma rétegeihez. Az első részletes (felülről a második) kép legfeltűnőbb alakzata az a feltöltött csatorna (Filled Channel), amely már igen régen vágódhatott a kőzetrétegekbe. Ezután betemetődött, majd kihantolódott és újra napvilágra került. Jelenléte arra utal, hogy a kőzetrétegek anyaga egykor vízi eróziónak lehetett kitéve, amelyek hosszabb-rövidebb időre megszakíthatták az üledékképző folyamatokat.
A következő (alsó) képen egy igen izgalmas, íves alakzatot láthatunk, egy részlegesen kihantolódott kráter formájában. Az előbbi csatornához hasonlóan azt bizonyítja, hogy az üledékképződést eróziós időszakok tagolták, amelyek elég hosszúak lehettek becsapódási kráterek kialakulásához. Az eróziós felszínt és a krátert később újabb, ez esetben világos üledékek temették be. A kráter aztán a rétegfejek mentén részben újra napvilágra került.
A képek még részletesebb változatai a Malin Space Science Systems honlapján érhetők el.