Eltemetett óceán a Naprendszer legnagyobb holdján<br/>

Az Europa, a Callisto és természetesen a Föld után a Ganymedes is felkerülhet arra a listára, amely a Naprendszer vízóceánt hordozó égitesteit tartalmazza.

A Ganymedes - akárcsak az Europa és a Callisto - a Jupiter holdja, s egyben a legnagyobb hold a Naprendszerben. 5268 kilométeres átmérője meghaladja két bolygóét, a Merkúrét és a Plútóét is. Magja feltehetően kőzetekből áll, amelyet egy szilikátokból és jegekből álló köpeny borít. A kéreg néhány kilométeres vízjégpáncél lehet.

Az Europáról már évek óta tudjuk, hogy a felszínét borító vastag jégpáncél alatt egy folyékony, viszonylag meleg vízóceán húzódhat, amelyben az élet is jelen lehet (a részleteket lásd egy korábbi összeállításunkban). A Callisto mágneses tulajdonságai is egy felszín alatti, folyékony sós réteggel magyarázhatók a legjobban. A Jupiter rendszerében 1995 óta keringő Galileo űrszonda megfigyeléseiből most három, különböző típusú jellemző is arra utal, hogy a Ganymedes is egy vízóceánt rejt jeges, erősen kráterezett, ősi felszíne alatt.

Az első bizonyíték itt is mágneses tulajdonságokkal kapcsolatos. Bár a Ganymedes viszonylag erős saját mágneses térrel is rendelkezik, a szonda magnetométerének adataiból azért sikerült "kihámozni" egy másodlagos, kívülről indukált mágneses tér nyomait is. Ennek mintázata egy felszín alatti, folyékony, az elektromosságot jól vezető sós réteg jelenlétével magyarázható a legkézenfekvőbben, amelyet a Jupiter árapályereje tart mozgásban.

A második megfigyelés, hogy az Europához hasonlóan a Ganymedes felszínén is találtak olyan területeket, amelyek anyagi összetétele egykori, rövid életidejű tavak kialakulásával magyarázható. Az itt azonosított ásványok a felszínre törő folyékony vízből válhattak ki.

Végül talán a legmeggyőzőbbnek azok a felszíni alakzatok tűnnek, amelyekhez hasonlókat az Europa igen fiatal, valószínűleg ma is állandó mozgásban lévő felszínén megfigyelhetünk. A jégpáncél alatt áramló víz (vagy legalábbis jeges "latyak") néhány helyen megnyújtja és elvékonyítja, majd szétrepeszti a kérget (a földi lemeztektonikai folyamatok hasadékvölgy-képződéséhez hasonlóan). Míg a Földön az így létrejött árkokban láva, addig az Europán folyékony víz nyomul fel, ami azonnal megfagy és a rést betömve friss, sima területet hoz létre. A Galileo eddigi legrészletesebb felvételeinek köszönhetően most a Ganymedes esetében is megfigyeltek ilyen formákat.

Az Arbela Sulcus egy 24 km széles, sima és a kráterek kisebb száma alapján viszonylag fiatal terület a Ganymedes felszínén, amely nála magasabban fekvő, sötétebb színű, idősebb területeket hasít ketté. A hold felszíni számos helyen jobban emlékeztet az Europáéra, mint azt eddig gondolták

Amennyiben a feltételezett ganymedesi óceán földi társaihoz hasonló sótartalmú, akkor 150-200 km-es mélységben húzódhat, s néhány kilométer vastag lehet. Jelentős különbség az Europához képest, hogy az olvadt réteget a nagy hold saját belső hőtermelése tartja melegen, nem a Jupiter árapályereje miatt fellépő súrlódás.

A Jupiter Galilei-holdjai bolygótól távolódó sorrendben: Io, Europa, Ganymedes, Callsito. Az első maga a kénköves pokol, a másik hármon azonban folyékony vízóceán, esetleg élet is lehet

S. T.

Ajánló: