2003 végén "csúcsforgalom" kezdődik a Marson, amelynek első mozzanatát a Beagle-2 elnevezésű brit leszállóegység megérkezése jelenti. A Beagle-2 az Európai Űrügynökség (ESA) első Mars-szondája, a Mars Express Orbiter fedélzetén, 2003 decemberében érkezik a vörös bolygóhoz, majd a pályára állás előtt leválik róla (lásd a jobb oldali ábrán). Saját hajtóművével közelíti meg a Marsot, belép a légkörébe, s a Mars Pathfinderhez hasonló leszállást hajt végre: ejtőernyős ereszkedés és fékezőrakéták használata után légzsákokba burkolva csapódik a felszínre.
A küldetés irányítói az elmúlt napokban jelentették be, hogy megtörtént a végleges leszállóhely kiválasztása, amely "tudományos és biztonsági szempontból is a lehető legalkalmasabb" a szonda számára. A döntés értelmében a landolási hely az Isidis Planitia nevű területre esett.
Az Isidis Planitia a harmadik legnagyobb becsapódási eredetű alakzat a Marson. A bolygó déli féltekéjére jellemző magas, idősebb felföldek, illetve az alacsonyabb és fiatalabb északi sík területek határán helyezkedik el (az északi szélesség 5. és 20. foka között). A marstörténeti múltban feltehetően üledékgyűjtő medenceként működött. Amennyiben tehát létezett valaha primitív élet a Marson, úgy nagy esély van rá, hogy az itt lerakódott anyagokban a nyomaira bukkanhatunk.
A terület viszonylag sima és egyenletes, nagyobb sziklák nem veszélyeztetik a biztonságos leszállást. Elég mélyen fekszik ahhoz, hogy az ejtőernyők megfelelő fékezési hatást fejtsenek ki, s túl "porosnak" sem tűnik. Az 500x100 kilométeres leszállási ellipszis - amelyen belül a szondának talajt kell érnie - az északi szélesség 10. fokának környékén van. Ennél északabbra nem tervezhették a leszállóhelyet, mivel az északi féltekén a megérkezéskor uralkodó hőmérsékleti viszonyok veszélyeztetnék a műszerek megfelelő működését.
Leszállóhelyként szóba jött még a Chryse Planitia, a Candor Chasma és az Elysium síkságainak területe, ezeket azonban sorra elvetették, részben a várható időjárás, részben biztonságtechnikai okok miatt. A Candor Chasma például tudományos szempontból ideális leszállóhely lenne - lásd a Mars Global Surveyor legújabb szenzációs eredményeit -, a kanyonvölgy azonban szűk szurdokaival és lépcsős szakadékaival nem sok jót ígér egy ilyen finom, törékeny szerkezetnek. Az ilyen területeken való leszállás technikájának kidolgozása nagy kihívás a jövő Mars-szondáit tervező mérnökök számára.
A remélhetőleg sikeres landolás után a Beagle-2 komplex tudományos programot hajt végre. Alapvető feladatai: fényképfelvételek készítése, geológiai és geomorfológiai vizsgálatok, meteorológiai mérések elvégzése, illetve a robotkarral vett talajminták fizikai-kémiai elemzése, az élet nyomainak kutatásával. Ennek legfontosabb elemei: víz jelenlétének kimutatása, illetve széntartalmú ásványok és szerves anyagok, esetleg mikrofosszíliák keresése.
S. T.
Ajánló: