A vírus eredete<br/>

A legkorábbi vérminta, amelyből egyértelműen kimutatták a HIV-1 jelenlétét, 1959-ből származik az afrikai Kinshasából, de AIDS-gyanús esetek korábbról is ismertek. A becslések az 1940-es évek végére vagy az ötvenes évek elejére teszik a járvány kezdetét.

A szerzett immunhiányos tünetegyüttest (angol betűszóval AIDS-t) 1981-ben ismerték fel és írták le az Egyesült Államokban, a betegséget okozó vírust két évvel később izolálta egy francia kutatócsoport. A felfedezéssel kapcsolatos elsőbbségi vitákat jelzi, hogy a betegség kiváltójára hosszú ideig háromféle elnevezést használtak egyidejűleg. Azt a nevet, amelyen a világ ma a kórokozót ismeri - humán immundeficiencia vírus (HIV) -, 1986-ban alkotta meg egy nemzetközi testület. Még abban az évben újabb hasonló vírus került elő Nyugat-Afrikából, így az elsőként felismert változat a HIV-1, az új pedig a HIV-2 nevet kapta. Gyorsan bebizonyosodott, hogy a betegség bölcsője a fekete földrészen ringott.

Hogyan kutathatjuk fel egy vírus eredetét? A földrajzi hely meghatározásában a változatosság segít. A folyamatosan képződő változatok közül a legtöbb a származási hely közelében, a csoport géncentrumában fordul elő, mivel távolabbi területekre csak egy részük terjedt át később. Ez a módszer természetesen más fajokra és magasabb rendszertani egységekre is használható. Hasonló megfontolások alapján jutottak például arra a következtetésre, hogy az emberi faj is Afrikából származik. A HIV esetében volt még egy támpont: a járvány gyors terjedése arra utalt, hogy friss jövevény, azaz nemrégiben jöhetett létre egy emberre "átugró" állati kórokozóból, ezért nagy erőkkel kezdték keresni a rokon állati vírusokat.

Minden nyom Afrikába vezetett. A HIV-1 három fő típusa (M, N és O) közül a világszerte legtöbb fertőzésért felelős M-típusnak itt található a legtöbb altípusa, az N-típus csak innen került elő, az O-nak pedig csak néhány Afrikán kívüli előfordulását írták le. A HIV-2 elterjedése még ma is nagyrészt Afrikára korlátozódik. Nemcsak a változatosság, hanem a számok tekintetében is ez a földrész vezet: a fertőzöttek 71 százaléka a Szaharától délre eső országokban él. Ez megerősíti, hogy a járvány itt üthette fel először a fejét. Végül az afrikai majomfajok vizsgálatával előkerült az új emberi kórokozók rokonsága is: a SIV-nek (majom immundeficiencia vírus) keresztelt víruscsalád. Úgy tűnik, hogy a majmok evolúciós fejlődését végigkísérte a SIV családfájának elágazódása, és sok fajnak megvan a maga külön vírusváltozata. Hamar világossá vált, hogy az emberi immundeficiencia vírusok eredetét ebben a körben kell keresni.

...

Az eredmények tanúsága szerint a HIV-1 legalább háromszor, a HIV-2 pedig nem kevesebb, mint hatszor ugrott át [majmokról] emberre! Hogyan és mikor történhetett ez? Az első kérdésre nem kell sokáig keresni a választ: Afrikában a majmokat húsukért vadásszák. A "bushmeat" (hevenyészett fordításban "bozóthús") nemcsak az őserdőkben fontos fehérjeforrás, hanem a városi éttermekben is ínyencfalatként kínált fogás. A kezdetleges vadászati és feldolgozási technikák pedig bőven kínálnak alkalmat érintkezésre a fertőző vérrel. A "mikor" már nehezebb kérdés. A legkorábbi vérminta, amelyből egyértelműen kimutatták a HIV-1 jelenlétét, 1959-ből származik az afrikai Kinshasából, de AIDS-gyanús esetek korábbról is ismertek. A becslések az 1940-es évek végére vagy az ötvenes évek elejére teszik a járvány kezdetét. A HIV-2-ről és a HIV-1 másik két típusáról kevesebbet tudunk: az O-csoportba tartozó vírus 1971-es vérmintákból már előkerült, azaz a hatvanas években már jelen volt az emberi népességben.

A közelmúltban hatalmas botrányt kavart egy amerikai tudományos újságíró könyve, amely egy másik lehetőséget vet fel a járvány eredetére. Azt állítja, hogy a HIV orvosi kísérletekkel ugorhatott át emberre az első, gyermekbénulás elleni oltóanyag tesztelésekor. A polio legyengített kórokozóját majmokból származó szövetekben tenyésztették, így kerülhetett - a szerző állítása szerint csimpánz szövetekből - SIV az oltóanyagba. A kísérleti védőoltást először Afrikában vetették be, nagyjából az AIDS-járvány kezdetével egy időben.

A vád alaposan felbolygatta a tudományos világot, és független szakértők bevonásával gondos vizsgálatokat folytattak. Az eredmény cáfolta az újságíró állításait: az oltóanyag fejlesztéséhez használt szövetek makákókból származtak, csimpánzból származó mintát nem találtak. A HIV pedig - a fentiek alapján - a csimpánz és nem a makákó vírusából származik. Az eset tanulságait mégsem szabad figyelmen kívül hagynunk. Az orvosok nem azért nem használtak csimpánzokat, mert tudtak a fenyegető veszélyről. A vak véletlenen múlott, hogy a kísérletek nem indítottak el még egy járványt. Az ismertetett adatok egyébként azt mutatják, hogy a vírus már az oltások előtt és több, független alkalommal átkerült fajunkra, így az oltóanyag-elméletet valóban elvethetjük.

A HIV tehát valóban új jövevény, századunk szülötte. A "hogyan" és a "mikor" kérdésekre már sejtjük a választ: a "miért"-ről azonban alig tudunk valamit. A csimpánzok két eddig vizsgált alfaja több százezer évvel ezelőtt vált el egymástól, SIV-változataik szétválása egyes kutatók szerint ugyanekkorra tehető. Az emberi fertőzést okozó vírus tehát már nagyon régóta létezik, és nincs okunk feltételezni, hogy a mangábék és a HIV-2 esetében más lenne a helyzet. Miért éppen most vert gyökeret a járvány az emberi népességben? Ezt a rejtélyt a tudomány még nem oldotta meg.

(Természet Világa)