A hierakónpoliszi lelet a feje tetejére állította a mumifikáció elméletét. Az 5600 éves kikészített holttestek ugyanis sokkal régebbiek bármely eddig feltárt múmiánál. Az egyiptológusok mostanáig azt gondolták, hogy a múmiakészítés gyakorlata a fáraók idejében kezdődött, és fő célja az volt, hogy az uralkodó számára biztosítsa a túlvilági élethez szükséges testi épséget. Az újonnan feltárt múmiák azonban arra utalnak, hogy a holtak balzsamozása jóval korábban, a dolgozó rétegek körében kezdődött.
John Taylor, a British Museum egyiptomi részlegének munkatársa így nyilatkozott: "A felfedezés igazi ugrást jelent a korai Egyiptomról szóló tudásunkban. Ilyen felfedezésre ötvenévente egyszer kerül sor. Felül kell bírálnunk az erről az időről vallott nézeteinket; ez a társadalom sokkal fejlettebb volt, mint eddig bárki gondolta volna."
Mikor Renee Friedman (balra), a British Museum kutatási kurátora először hajtotta fel a múmiákat borító szövetet, alig hitt a szemének. A testeket legalább fél évezreddel az első eddig ismert múmiák előtt készítették ki, ám a megszokott pólyával csak a holtak kezét és fejét borították.
"Először nem tudtuk mire vélni a dolgot. Arra gondoltunk, valamilyen használati tárgyat vagy ruhadarabot temettek a holtak mellé - párnát, esetleg kesztyűt" - meséli Dr. Friedman.
A feltárt maradványok egyöntetűen megcáfolják azt az elterjedt elméletet, mely szerint a múmiakészítés már a kezdetekkor a társadalmi elithez kötődött.
A holttesteket Hierakónpolisz munkástemetőjében temették el. Dr. Friedman munkatársainak eddig mintegy 170 múmiát sikerült azonosítaniuk; ezek közül egy esetben sem fordult elő, hogy a múmiákra jellemző pólyákat férfisírokban találták volna. Úgy tűnik, az első múmiák nők voltak, talán azért, mert ők űzték a pólyák anyagát is szolgáltató szövés mesterségét.
"Számos elképzelés született arról, hogy miért csak a fejet és a kezeket pólyázták be" - mondta dr. Friedman. "Talán az az oka, hogy amikor a test csontvázzá alakul át, először az állkapocs és a kéz csontjai válnak el tőle." Ezek szerint a múmiakészítés kezdetben abból az igyekezetből származott, hogy a test sérülékenyebb részeit egymáshoz rögzítsék.
A több szövetrétegből álló pólyákat gyantával itatták át, valószínűleg antibakteriális tulajdonságai miatt. A külső rétegek durvább vászonból készültek, a testhez közeledve azonban egyre finomabb anyagot használtak. Alaposan megtervezett eljárásról van szó - véli dr. Friedman.
A legjobb tartósítószernek mégis a sivatag forró, száraz homokja bizonyult. A nők testének bepólyázott részei valójában jobban elroncsolódtak, mint azok, amelyeket csak a homok őrzött.
Mikor dr. Friedman 1996-ban értesült a tervekről, hogy a területen cukornádültetvényt alakítanak ki, azonnal a helyszínre sietett. "Az 1997-es idény utolsó napján, a legutolsó napon egy gyönyörű szövetbe tekert holttestre akadtunk. Mikor a szövetet felhajtottuk, megtaláltuk az első múmiát. A holttest temetése óta érintetlenül feküdt a helyén."
"Az egyik asszony fején tekervényes hajviseletet őrzött meg a kötés - ez a legrégebbi eset, hogy bizonyítható: az őszülés ellen hennát alkalmaztak" - tájékoztat dr. Friedman. "Bár férfimúmiát nem találtunk, sikerült feltárnunk az eddig ismert legidősebb szakállt, melyet ötvenhat évszázaddal ezelőtt egy rendkívül éles pengével gondozhattak." Munkatársai egy báránybőr tupét, vagyis egy kisméretű parókát is találtak.
Egy másik asszony torkát - halála után, valószínűleg rituális céllal - elvágták, majd fejét ismét a testéhez erősítették. A kutatók elképzelése szerint az egyiptomiak Ozirisz isten mítoszát idézték meg: Oziriszt egy rivális isten lefejezett, majd hívei visszaillesztették fejét, és feltámasztották.
Az egyiptológusok a misztikus gondolkodókkal együtt régóta töprengenek az ősi halottas könyvek egyik homályos passzusán: "Rakd vissza a fejed a testedre, és gyűjtsd össze csontjaid." "Végre világos elképzelésünk lehet a szöveg jelentéséről" - nyilatkozta dr. Friedman.