Kohl titkosítaná a róla szóló Stasi-iratokat

Csaknem 11 évvel a német állami egység helyreállítása után ismét fal választhatja el egymástól a két országrészt egy szerdán hozott bírósági döntés miatt. A pert "az egység kancellárja", Helmut Kohl indította, mert nem akarja, hogy az NDK politikusokéhoz hasonlóan az őt érintő Stasi anyagok is nyilvánosságra kerüljenek.

Az utóbbi hivatal a berlini Glinkastrassén székel, irattára több tucat kilométernyi aktát őriz az NDK néhai állambiztonsági minisztériumának (Stasi) archívumából. A hivatal munkatársai azzal foglalkoznak, hogy az érintett személyek kérésére kikeresik és összegyűjtik a kérelmezővel kapcsolatos Stasi-feljegyzéseket. A hatóság előtt több tízezer kérvény fekszik (köztük e sorok írójáé is), az átlagos átfutási idő két esztendő. Ennyit kell várni a kérvény kitöltésétől az egyéni akta kézhezvételéig és megtekintéséig.

A Stasi irattárának kezelésére és feldolgozására vonatkozó törvényt maga Helmut Kohl kezdeményezte és - a Bundestag összes pártjának támogatását megszerezve - írta alá 1991 decemberében. A törvény egyértelműen fogalmaz: az iratokba csakis az érintett személy nyerhet betekintést. Kivételt képeznek "neves kortörténeti személyiségek"; az őrájuk vonatkozó jegyzőkönyveket a nyilvánosság is megismerheti, kivéve a személyes jellegű részleteket.

A Kohlra vonatkozó 6000 oldalnyi akta közül 2500 oldal minősül nem személyes jellegűnek, azaz elvileg hozzáférhető volna kutatók, történészek, újságírók számára. Csakhogy az exkancellárnak még ez is sok volt: arra hivatkozva, hogy ő nem csak kortörténeti személy, de egyben áldozata is a Stasinak, amely "bűnös úton" tett szert a reá vonatkozó információkra, meg akarta tiltani a publikálást - és a bírák igazat adtak neki.

Megütközéssel reagált az első fokú bírósági határozatra az aktákat őrző hivatal vezetője. Marianne Birthler, egykori keletnémet polgárjogi aktivista különösnek nevezte, hogy éppen "az egység kancellárja" szerez örömet azoknak, akik fátylat igyekeznek borítani az NDK múlt egy igen sötét fejezetére.

Birthler azt is furcsának találta, hogy Kohl 1991-98 között - amíg kancellárként szakmai felügyeletet gyakorolt a hivatal fölött - egyetlen alkalommal sem ifogásolta az iratok kezelésének módját. Kézenfekvő a gyanú - tette hozzá -, hogy a pereskedés fő célja annak megakadályozása, hogy a jegyzőkönyvekből esetleg újabb részletek kerüljenek napvilágra a CDU adománybotrányával és Kohl szerepével kapcsolatban.

Még aggasztóbbnak tűnik a Kohl-féle kereset egy másik vetülete: a kelet- és nyugatnémetek között tíz és félévi nemzeti egység dacára ma is kitapintható különbség fokozása. Erfurti, lipcsei, potsdami újságok csütörtöki kommentárjaikban egybehangzóan pálcát törtek az ítélet fölött, rámutatva: a keletnémetekben ez azt a keserű érzést kelti, hogy a Stasi-múlt feldolgozása csak addig kívánatos, amíg őellenük irányul.

A nyugatnémet sajtó zöme - élén a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal - viszont üdvözölte az ítéletet. Eszerint a Kohl-akták nyilvánosságra hozatala a Stasi utólagos diadalát jelentette volna, lehetővé téve, hogy annak írásos hagyatéka tartósan mérgezze Németországban a politikai légkört.

Kohl pártján belül is ellentéteket okozhat a szerdai ítélet. Erre utal Günter Nooke helyettes alsóházi CDU-frakcióvezető nyilatkozata. Ő úgy vélte: a döntés éppen a keletnémet lakosság körében kelt olyan benyomást, hogy a nyugatiak esetében a hatóság más mércével mér.

"Jó volna, ha a másodfokú bíróság nem a nyugatnémet adatvédelmi törvényt tekintené zsinórmértéknek, hanem azt, ami tíz éven át bevett gyakorlat volt a Stasi-iratok kezelése terén. Így megelőzhető volna az a vélekedés, hogy amíg a Stasi-törvény csak az Ossikat (keletnémeteket) érinti, addig nem avatkozunk be, ám mihelyst a nyugatnémet jogértelmezés fennkölt, nemes szférájába is behatol, csavarunk egyet a dolgon" - hangoztatta a cottbusi származású Nooke.