Bevezetés

Ahhoz, hogy gondolkodni, filozofálni, vitatkozni, érezni és szeretni tudjunk, először élni kell. (Dr. Gaizler Gyula)

Az emberek évszázadok óta álmodoznak az élet meghosszabbításáról és az öröklődés befolyásolásáról. Növényeit és állatait évezredek óta válogatja és keresztezi az ember. A különböző növényi részek transzplantálását, az oltást, szemzést már a Krisztus előtti időkben rutinosan művelték a rómaiak és a görögök. Az állattenyésztők ma alacsony zsírtartalmú szarvasmarháról, a növénytermesztők későn érő paradicsomról, hidegtűrő - sőt immunizáló hatást kiváltó, antigént termelő - banánról, és folytontermő kukoricáról beszélnek.

Manapság egyes szülők már nem csupán gyermekük nemét szeretnék megválasztani, hanem ábrándoznak arról is, hogy magas intelligenciával, vonzó személyiséggel, atlétikus testalkattal, esetleg zenei tehetséggel és jó humorérzékkel rendelkezzen az utód. Ha ugyanis a gének megütik a szintet, nincs szükség más útlevélre a sikerhez.

Azok a szülők, akiknek gyermeke olyan öröklött betegséggel születik, mint például a cisztikus fibrózis, arról a napról álmodnak, amikor az orvosok a hibás gén mellé be tudják juttatni az egészséges változatot, melynek működése megszünteti a panaszokat.

A csöndes holocaust szenvedői a HIV fertőzés gyógyítását várják. A daganatos betegek a génterápiában reménykednek. A gyermektelen házaspárok pedig az új reprodukciós technikákban, esetleg egy dajka-anyában láthatják a megoldást.
A génsebészet segítségével az orvostudomány olyan új diagnosztikai eszközökhöz juthat, melyek lehetővé teszik egyes örökletes betegségek megelőzését. Továbbá az új technikák előre vetítik a személyre szabott gyógyszerrendelést, valamint a szervdonor állatok előállításának reményét.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy mindez mára lehetőségként adott. Ahogy a tudományban azt is kockázatos valamiről kijelenteni, hogy lehetetlen. A tudomány története ugyanis tele van ilyen kijelentések cáfolatával.

Amíg Wöhler 1828-ban elő nem állított karbamidot, mindenki azt hitte, hogy szervetlen anyagból nem lehet szerveset előállítani. Newcomb, a neves amerikai csillagász 1895 körül azt állította, hogy motorral hajtott repülőgép fizikai képtelenség. 1934-ben Rutherford kijelentette, hogy merő ábrándozás a magenergia ipari felhasználásáról beszélni. De miután Kolumbusz áthajózta az Atlanti-óceánt, sok más hajós megismételte teljesítményét. Dollyt követték genetikailag tökéletes (?) másolatai: Polly, Molly, Holly és Olly. Aztán Dollynak természetes úton is született kisbáránya, Bonnie. Kiderült, hogy egy klónozott élőlény is élhet teljes életet.

Az öröklődő tulajdonságokat szabályozó gének közvetlen megváltoztatásával új korszak nyílt a genetikában. A géntechnológia napjainkban zajló robbanásszerű fejlődése szinte percről percre bővíti a megismerés lehetőségeit, hihetetlen mennyiségű új adatot és információt zúdítva ránk. Természetszerűleg a média reakcióideje is felgyorsult, és a szenzációs (ál)hírekre az emberek egy része álmai közeli beteljesedésének örvendez. Mások megrettennek, mert felismerik, hogy kétélű kardról van szó: az öröklődés megváltoztatásával vissza is lehet élni.

A "Szép új világ" víziója olyan jogi, etikai, ökológiai, szociológiai, teológiai, problémákat és kérdéseket vet fel, melyek az etikai szólamokba burkolt pragmatizmus helyett új megoldásokat, társadalmi vitákat, sőt törvényeket követelnek.
Könyvünkkel az olvasót - a molekuláris biológia rejtelmeiben és szomszédos területein kicsit elidőzve, néhány új tudományág születését felvillantva - abban szeretnénk segíteni, hogy a vitatott és olykor összetett kérdésekben saját maga alakíthassa ki véleményét. Ebben olyan szakemberek - genetikus, immunológus, bioetikus, filozófus, jogász, teológus, orvos, politikus, ökológus, etológus - segítségére számíthat, akik szüntelen tudományos igazságkeresése nem öncélú, hanem felelősségből és szeretetből fakad.

Attól sem kell tartani, hogy a delphi jósdához hasonlóan a kitérő válaszok mestereivel találkoznánk. A témát különböző oldalakról megvilágítva megtudjuk meddig jutottak és merre tartanak a kutatások. Valóban veszélyesek-e? A módszereknek milyen látható lehetőségei és korlátai vannak. Bepillanthatunk továbbá a biológusok laboratóriumán túl az egyes szakterületek művelőinek szemléletébe, valamint reményeikbe, örömeikbe, olykor dilemmáikba és saját kérdéseikbe.

Köszönettel tartozom beszélgetőpartnereimnek az élővilágból vett szellemes példáikért, a kedves anekdotákért, hiteles, őszinte és érthető válaszaikért, mely segítségével egy élénk és színes képet festhettünk a genetika-génetika aktualitásairól, mely csupán pillanatkép.

A beszélgetések felidézték bennem azt a hat évvel ezelőtti élményt, amikor diplomamunkám készítésekor a laboratóriumban lázas kísérletezéstől áthatva órákon (sőt heteken, hónapokon) át várakoztam a mikroszkóp fölött repce protoplasztjaim osztódására. Leírhatatlan örömöt jelentett, amikor megtörtént a csoda, majd egy-egy sejtből felnövekedtek az üvegházi kiültetésre alkalmas növények. Előtte és azóta is csodálom a természet egyszerű szépségében rejlő végtelen bonyolultságot.

Mindezeken túl azonban hiszem és vallom, hogy az etika legfőbb Mestere az, aki így figyelmeztetett: Legyen a ti igenetek igen, és a nem nem!

Ferenczi Andrea
Budapest, 1999 január.

Vissza a címoldalra