Az ENSZ Biodiverzitás Egyezményének közelmúltbeli montreali tanácskozásán 180 résztvevő ország fogadott el irányelveket arra vonatkozóan, hogy meg kell akadályozni idegen (nem bennszülött) növény- és állatfajok terjeszkedését, mert azok súlyosan veszélyeztetik a helyi élővilágot. Olyannyira, hogy az élőhelyek pusztulása után ezt tartják a legnagyobb veszélyforrásnak a természetvédelemben. Kártékony voltuk számtalan példával bemutatható: betegségek behurcolása, fajtakereszteződés, az idegenek bekapcsolódása a helyi táplálékláncba stb.
Becslések szerint a behatoló idegen fajok a világ édesvízi halállományának 20 százalékát a kihalás szélére sodorták. A konferencia résztvevői drasztikus ajánlásokat fogadtak el: a behatoló fajokat ki kell irtani. Sok ország még nem ismerte föl ezeket a veszélyeket, a szegény országoknak pedig pénzük sincs rá.
A globalizálódó világban a fajok gyorsan terjednek egyik kontinensről a másikra. Az egyik legveszélyesebb amerikai kukorica-kártevő például az amerikai katonai szállítógépeken eljutott Boszniába és gyorsan terjed a régióban. A jó szándékú segélyprogramok is számos nem bennszülött fajt terjesztenek a világban. Európában máris komoly gondot okoz egy a Földközi-tengerben otthonra lelt tengeri fű, Finnország hódjait pedig amerikai rokonainak behatolása fenyegeti.