Rossz passzban a T. rex - 2. rész: A király, mint dögevő

Az elmúlt száz év nagy részében az elvetemült gyilkosnak tartott T. rex teste felfelé tornyosult, a farkát a földön vonszolta, és a borzalmas szája rendszeresen nyitva tátongott. Az elmúlt évtizedekben talált leletek morfológiai vizsgálata viszont egy igen jelentős problémát tárt fel ezzel kapcsolatban: ez a testtartás eltörte volna a „király" hátgerincét. Felemelkedés helyett derékban meg kellett hajolnia, a farkát pedig ki kellett nyújtania hátrafelé, ami az ellensúly szerepét játszotta.

Horner dögevő-elmélete 1990-ig nyúlik vissza, amikor Kathy Wankel amatőr ősmaradványgyűjtő számos furcsa dinoszauruszcsontot hozott a paleontológus dolgozószobájába. Kiderült, hogy ezek egy T. rex karjának a darabjai, amit korábban még soha nem találtak meg egyetlen példánynál sem. Horner a csapatával ásatást végzett Wankel lelőhelyén, és kiderült, hogy a maradvány 90%-át rejtegetik a kőzetrétegek, és megvan az állat mindkét karja. Ezekről kiderült, hogy nem csak aprók, de gyakorlatilag használhatatlanok is. A T. rex felsőkarja, a humerus egy kicsit hosszabb, mint az alkar csontjai, az ulna és a radius. Ezt a kart nem lehetett a különböző dolgok felemelésére használni. Az embereknél például a felkar és az alkar körülbelül egyforma hosszú. A T. rex karja nagyon rövid az állat méretéhez képest, és ráadásul ennek a nagy része be van ágyazódva az állat mellkasába. A megmaradó rész csak egy pár erőtlen függelék, amely nem tud sokat emelni, nem éri el a szájnyílást, sőt a két kar még egymást sem éri el. Horner szavai szerint ezek a karok semmi másra nem jók, mint hogy a "király" megvakarhassa velük a hasát. Egyéb kifogás is felmerült a ragadozó életmóddal szemben: a Tyrannosaurus combcsontja hosszabb, mint a sípcsontja. Márpedig ha megnézünk egy két lábon gyorsan futó állatot, mint amilyen például a strucc, annak rövid a combcsontja és nagyon hosszú a sípcsontja.

A késő-kréta valódi ragadozói közé tartoznak a kisebb termetű és valóban vérszomjas két lábon futó dinoszauruszok, mint például a Velociraptor, a Deinonychus és a rajzon látható Dromaeosaurus. A 2-3 méter hosszú fosszilis csontvázak jól láthatóan fürge, gyors mozgáshoz alkalmazkodott állatokra utalnak, amelyeknek rövid, erőteljes combcsontjaik és hosszú sípcsontjaik vannak. A karjaik viszonylag hosszúak és erősek, félelmetes karmokkal felfegyverezve. Mindegyik láb egyik ujja hosszú, sarlószerű karommal rendelkezett, így egyetlen mozdulattal "ki tudták belezni" az áldozataikat. A nagy szemek alatt lévő száj tele volt éles fogakkal, amelyek olyan fűrészes éllel rendelkeztek, mint a húsvágó kés. Ezek valóban "gyilkológépek" voltak, és valószínűleg falkában vadásztak, mint a mai farkasok. Mint látható, ezeknek a „tökéletes" ragadozóknak a felépítése teljesen eltér a T. rex testfelépítésétől. A Velociraptornak a csontváz tulajdonságai alapján ragadozónak kellett lennie, a Tyrannosaurus tulajdonságai viszont Horner szerint egyértelműen dögevőre utalnak. A T. rex minden bizonnyal csak a második volt a sorban, miután a ragadozók éles fogai már lenyúzták a legjobb falatokat az áldozatról. Egy undok, nagy méretű és csúnya Tyrannosaurus elriaszthatta a ragadozókat, és távol tudta őket tartani, amíg az óriási karmaival és az erős fogaival a nagy csontdarabokat és porcokat ropogtatta. A fogaival nem volt nehéz összeroppantani azokat a csontokat, amelyet a raptorok éppen csak meg tudtak rágcsálni. Ezt az elképzelést alátámasztja egy új felfedezés a Hell Creek lelőhelyen. Egy Triceratops keresztcsonton számos mély, átfúródó harapásnyomot találtak, amelyek nagyon jól egyeznek a T. rex fogméretével. Ez minden valószínűség szerint a T. rex táplálékának a maradékát képviseli, viszont nem szolgáltat adatokat arról, hogy mi ölte meg a Triceratopsot. Mindenesetre a harapásnyomok a csont olyan részén vannak, ami hozzáférhetetlen volt addig, amíg az állatot szét nem tépték.

A csúf külső megjelenés Horner szerint meglehetősen gyakori jellemvonása a "szakképzett" dögevőknek. Gondoljunk a köpcös, szerencsétlen hiénákra vagy a bámulatosan igénytelen keselyűkre. A csúnya külső, a szörnyű szaggal párosulva, amit a rothadó hússal való táplálkozás közben szereznek, valószínűleg egy olyan alkalmazkodás, ami segíti őket, hogy elriasszák még a félelmetes ragadozókat is a tetem mellől. És a T. rex nem volt egy szépség…

A Tyrannosaurus emellett egyéb hasonló jelleget is mutathatott a keselyűkkel, nevezetesen a rendkívül éles szaglóérzéket. A keselyűk állítólag 40 kilométer távolságból megérzik az elpusztult állat szagát. Horner gipszöntvényt készített egy T. rex koponyájának belsejéről, és azt találta, hogy a látással kapcsolatos lebeny nagyon kicsi volt, ami arra utal, hogy a T. rexnek igen gyatra volt a látása. A szaglást irányító szaglólebeny viszont hatalmas volt. Orvosi komputertomográf használatával összehasonlította a keselyű és a T. rex szaglószerveit, és a vizsgálat meglepő hasonlóságokat tárt fel. A Tyrannosaurus minden bizonnyal kiváló szaglással rendelkezett. Míg a keselyűk magasan a szárazföld felett tudnak siklani a meleg légáramlatokkal, addig a T. rex földhözragadt állat volt. Az óriási dögevőnek fel kellett deríteni a terepet, és miután megérezte a hús szagát, mérföldeket kellett gyalogolnia, hogy szétrebbentse a lakmározó ragadozókat és megszerezze a maga jussát. Ez hosszú távú gyaloglást feltételez, nem pedig futást, és ehhez a hosszú combcsontok nagyon hasznosnak bizonyultak.

A közelmúltban két Daspletosaurus-maradványt találtak Nyugat-Montanában, egy felnőtt és egy juvenilis példányt. A Daspletosaurus nagyon hasonló a T. rexhez, de valamivel kisebb, és 7 millió évvel korábban élt, így valószínűleg a Tyrannosaurus közvetlen ősének tekinthetjük. Horner az ősmaradványok részletes összehasonlítását tervezi, de egy feltűnő különbség már most szembeötlő: a Daspletosaurus combcsontja és sípcsontja körülbelül ugyanolyan hosszú, míg a T. rex esetében a combcsont jelentős mértékben hosszabb, mint a sípcsont. Ez utóbbi egyértelműen a járásnak kedvez, nem pedig a futásnak. Horner szerint ez a változás azt mutatja, hogy a T. rex jobban alkalmazkodott a dögevő életmódhoz, mint az ősei.

Rossz passzban a T. rex - 3. rész: Hol vannak Hell Creek ragadozói?