"Sokan esetleg azt gondolják, hogy ez az arány a férfiak jótékonykodásra való hajlamára, vagy a nők pragmatikus hozzáállására utal, de óvatosabban kellene kezelnünk azokat, akik a nők kegyes halálát mintegy a nőknek nyújtott ajándékként állítják be.
Ugyanis szó szerint halálos ajándékokról van szó, és ezek az ajándékok olyan régi hagyományra támaszkodnak, amely legitimálja a nők feláldozását."
Canetto a Hemlock Society (Bürök Társaság) által több, mint három évtizede nyilvántartott adatokra alapozza következtetéseit. A kegyes halált és a passzív eutanáziát pártoló szervezet a kegyes halált úgy határozza meg, mint "egy halálosan vagy gyógyíthatatlanul beteg ember szenvedéseinek megszakítását". Ám ez a definíció nem szól az érintett személy szándékairól, ami talán megmagyarázza, hogy a dokumentumok 85 százaléka miért nem tesz említést arról, a beteg valóban kért-e segítséget.
Továbbá a kórlapok nagy részében nem tüntették fel a betegek életkorát sem; amikor ezt mégis megtették, több mint hetven százalékban hatvan évnél idősebb betegek nevei szerepeltek. A nyilvántartás szerint a betegeknek csupán egyharmada volt halálos beteg.
"A halál választásának szabadsága különös szabadság"
Kevorkian vagyis "Doktor halál" |
"A férfiak gyakrabban veszik el mind a maguk, mind a mások életét" - fogalmaz Canetto. "Jelenleg mégsem világos, hogy a férfiak miért részesítik gyakrabban a nőket a kegyes halál ajándékában, mint egymást."
A pszichológusnő a társadalomban uralkodó normákra vezeti vissza a jelenséget. "Elképzelhető, hogy olyan társadalmi normákat internalizálnak, melyek értéktelenebbnek tartják a női életet; és talán ezért választják a nők gyakrabban a halált a férfiaknál."
"Ha az idősebb nőket különösen érinti a siettetett halál törvényessé tétele, akkor a semlegesnek feltüntetett törvények, melyek olyan kategóriákban gondolkodnak, mint az egyén szuverén döntése és a halál méltósága, valójában veszélyesek lehetnek e korosztály számára" - véli Canetto.
"Sok nőnek nem állnak a rendelkezésére azok az erőforrások, esetleg nem érzik, hogy joguk van az élethez, hogy hatalmukban áll élni, vagy nem élvezik azt a szabadságot, mely ahhoz szükséges, hogy valóban a kívánt döntést hozzák, különösen, ha betegek, vagy valamilyen fogyatékosságtól szenvednek. A halál választásának szabadsága igen különös szabadság."