Nem mítosz a bibliai Özönvíz

Több mint hét évezreddel ezelőtt pusztító árvíz sújtotta a Fekete-tenger térségét. A vizek sóssá váltak, és elborították a környező sík területeket - állítják amerikai régészek. Lehet, hogy ez a természeti katasztrófa ihlette a rettenetes özönvízről szóló mezopotámiai legendákat és a bibliai Noé történetét is?

Tengerszint 7500 évvel ezelőtt

A török partokon fekvő Sinop városától nem messze, 2000-ben végzett szonárvizsgálatok eredményei alapján első alkalommal sikerült a kutatóknak felrajzolniuk az özönvíz előtti partvonalat, amely ma mintegy 152 méteres mélységben található.

Az egyik helyszínen a szonár legalább 30 kőtömböt fedezett fel a lankás, egyébként jellegtelen tengerfenéken. A felfedezést távirányítású kamerákkal végzett vizsgálatok követték, me-lyek különféle fa- és cseréptárgyakat tártak fel.

A helyszín "jellegzetesen téglalap alakú volt" a szonárfelvételen, és a kőtömbök láthatóan semmilyen geológiai alakzathoz sem tartoztak - derül ki a tudósok beszámolójából, melyet az American Journal of Archeology tett közzé. A talajminták kémiai elemzése is megerősítette azt az elképzelést, hogy valaha emberek laktak itt.

"Véleményem szerint a kutatóknak sikerült az özönvíz-elmélet egy jelentős elemét meggyőzően megerősíteniük"- nyilatkozta Dr. Bruce Hitchner régész, a szaklap szerkesztője.

Az expedíció további izgalmas felfedezései volt még négy római és bizánci hajótest, melyek az oxigénszegény tengerfenéken rendkívül jó állapotban megőrződtek.

Ballard és a kutatócsapat többi tagja szerint az általa vizsgált területen emberek élhettek, de 7500 éve, a jégtakarók olvadékvizei elárasztották. A geológusok szerint 12 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak vége felé a Föld hőmérséklete fokozatosan emelkedett, a jég megolvadt, így a Földközi-tenger vízszintje jelentősen megnőtt.

Mintegy 7500 éve a víz áttörte azt a természetes földsáncot, amely addig elválasztotta a Földközi- és Fekete-tengert. A feltételezések szerint az áradás során 200-szor akkora volt a vízhozam, mint ma a Niagara-vízesésé, s a Fekete-tenger vízszintje napi 15 cm-t emelkedett, mi-közben édesvizű tóból sós tengerré változott.

A sós víz sokkal sűrűbb az édesvíznél, ezért lesüllyedt, míg az édesvíz felemelkedett. Ennek hatására korlátozottá vált a két réteg közti oxigéncsere, így az alsóbb rétegben ragadt élőlények előbb-utóbb elpusztultak.

A fekete-tengeri leletek megerősítik a tudósoknak azt a véleményét, hogy a tenger mély, oxi-génben szegény rétege képes megőrizni a régi, fából készült eszközöket, és emiatt remélik azt is, hogy egyre több ilyen tárgyra bukkannak a közeljövőben. Ballard jövőre visszatér a hely-színre, de akkor már a hajóroncsok vizsgálatán túl az áradás előtti településekre is kiterjeszti a vizsgálatait.

A kutatóexpedíciót Dr. Robert D. Ballard oceanográfus és Dr. Fredrik T. Hiebert, a Pennsylvaniai Egyetem régésze vezették. A kutatást többek között a National Geographic Society is támogattta.

Ajánlat

• Ballard and the Black Sea - Ballard fekete tengeri kutatásainak honlapja (National Geographic)
• Institute of Nautical Archaeology - Tengeri Régészeti Intézet, USA.
• Archaeology on the Net

[origo]