Farwell munka közben |
Nincs könnyű dolguk az amerikai nyomozóknak, ugyanis közvetlenül a szeptember 11-i terroristatámadások után több mint 700 gyanúsítottat kellett kihallgatniuk, és gyakran nem könnyű, sőt - elegendő bizonyítékok hiányában - lehetetlen megállapítani a bűnösséget.
Lawrence Farwell azonban olyan eljárással jelentkezett, amely nagy segítséget nyújthat a rendőrségnek, ugyanis csupán a gyanúsított agyműködése alapján képes megállapítani bűnösségét. A kutató "agy-ujjlenyomatnak" keresztelte el a módszert.
"Agy-ujjlenyomat"
A vizsgálat során a gyanúsított fejéhez elektródákat erősítenek, melyek rögzítik az agy elektromos tevékenységét. Az illető egy számítógép képernyője előtt ül, miközben képek és szavak jelennek meg a képernyőn. Mikor olyan vizuális inger éri, mellyel korábban már találkozott, egy meghatározott típusú, p300 néven ismert elektromos hullám keletkezik az agyában. Az agyi tevékenységre jellemző hullámokat a megfelelő algoritmusok segítségével elemzik.
A terrorista-támadással kapcsolatos nyomozás során a gyanúsítottaknak például olyan képeket, szavakat, szakkifejezéseket mutatnának, melyeket csak a terroristacsoport tagjai ismerhetnek. Pl. az "al-Kaida" szót arabul, vagy egy Boeing 757-es gép műszerfalát.
"Nem kérdés, hogy ez az eszköz rendkívül hasznos lehet a terrorizmus elleni küzdelemben" - állítja Farwell, aki eddig több, mint 170 emberen tesztelte a módszert, és százszázalékos pontossági arányt ért el a válaszok elemzésében. Például a módszernek sikerült bebizonyítania egy iowai gyanúsított ártatlanságát; egy másik vizsgálat során pedig tökéletes biztonsággal "állapította meg", ki az FBI-űgynök és ki civil.
Az utóbbi vizsgálatot felügyelő FBI-megbízottat annyira lenyűgözték az eredmények, hogy csatlakozott Farwell cégéhez, a Brain Wave Science-hez.
"Működik a tudomány"?
"Állíthatom, hogy működik a tudomány!" - állítja Drew Richardson FBI-megbízott, aki most tulajdon ellen elkövetett bűntényekről gyűjt adatokat Farwell vizsgálataihoz.
De Farwellnek kritikusai is vannak, köztük Emanuel Donchin, egykori tanára és mentora az University of Illinois professzora. 1991-ben együtt publikáltak egy tudományos dolgozatot az "Agy-ujjlenyomatokról" a Journal of Psychophysiology című szaklapban.
"A dolgozatban világosan leszögeztük, hogy csak laboratóriumi körülmények között demonstráltuk a módszer működőképességét, és még rengeteg további kutatásra van szükség, mielőtt élesben biztonsággal lehetne alkalmazni" - állítja Donchin.
Richardson is elismeri, hogy szükség van további kutatásokra, hogy bebizonyosodjon, hogyan érinti a kor, a nem, a rassz és más fényezők a teszt kimenetelét. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy a technológia fő ellenzői azok, akik még mindig a hagyományos, poligrafikus hazugságvizsgálókat pártolják, amely "bizonytalan módszerének többszázezer ártatlanul ember esett már áldozatul."
Richardson szerint az agy-ujjlenyomat vizsgálat megbízhatóbb, mint a hagyományos, poligrafikus hazugságvizsgálók. A poligráfok testi válaszokat elemeznek - pl. légzés, izzadság, pulzus, vérnyomás. A poligráf kritikusai szerint ezeket a műszereket könnyűszerrel be lehet csapni, és gyakorlással fel lehet "készülni" a vizsgálatra. "Az agyhullámainknak azonban nem vagyunk urai" - állítja Richardson.
A University of California (University of California at san Diego) egy neves agykutatója, (mellesleg Donchin tanítványa) arra hívja fel a figyelmet, hogy az agyhullámok sem írhatják alá a "halálos ítéletet".
"Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy az alapján, hogy mérni tudjuk az agyműködést, azt állítanánk, hogy - szó szerint - olvasni tudunk az illető gondolataiban. Láthatjuk az agyműködést, de azt nem olvashatjuk úgy, min a betűket. Láthatjuk, ha változik, de nem tudjuk értelmezni" - fogalmaz Marta Kutas.
Ugyanakkor azt Kutas is elismerte, hogy a módszer hasznos lehet, ha más fiziológiai tesztekkel együtt végzik, például a poligráffal.
Ajánlat
[origo]