Az atomfegyverbe beletörik a terroristák bicskája

Van-e, lehet-e a terroristáknak atomfegyvere? Egyértelmű válasz ugyan ma nincs, általános ismeretek alapján mégis szinte biztosra vehetjük: ma nincs működőképes, saját előállítású atomfegyver a terroristák birtokában.

Ma ez az egyik leggyakrabban megfogalmazott kérdés a médiában. A CNN hírtelevízió is beillesztette az Oszama bin Ladennek feltett kérdései közé. Egyértelmű válasz ugyan ma nincs, általános ismeretek alapján mégis szinte biztosra vehetjük: ma nincs működőképes, saját előállítású atomfegyver a terroristák birtokában.

Gondoljuk végig, hogy mire lenne szükség egy atomfegyverhez. Kell hozzá hasadóanyag, kell hozzá működtető szerkezet és kell hozzá szaktudás. Az alkalmazáshoz még célbajuttató eszköz is kell. Ezek közül mivel rendelkezhetnek a terroristák?

Hasadóanyagot vagy szerezni (venni) vagy előállítani lehet. A fegyvertisztaságú hasadóanyagoknak nincs piaca, azt nem lehet vásárolni. Lopott nukleáris anyagok csempészetéről gyakran érkeztek hírek az elmúlt évtizedben. Az elkobzott anyagok között volt dúsítatlan, természetes urán éppúgy, mint atomreaktor fűtőanyagul szolgáló, mindössze néhány százalékban dúsított urán, vagy kiégetett, elhasznált reaktor fűtőelem, ezekből közvetlenül nem lehet bombát építeni. A bombához vagy plutóniumra vagy igen nagy mértékben, legalább 90 %-ban dúsított uránra lenne szükség. Állítólag ilyent is találtak már csempészeknél. Valamennyi esetben szerencsére csak grammokat, esetleg néhány dekát találtak, ezért a hatóságok joggal következtettek arra, hogy ezek a potenciális vevőnek szánt árúminták voltak. A bombához, anyagtól függően 5 - 15 kilogrammra lenne szükség. Erősen valószínű, hogy ennyi hasadóanyaghoz eddig nem juthattak hozzá terroristák. A mai feszült helyzetben pedig nyilvánvalóan az eddiginél is szigorúbban őrzik a hasadóanyagkészleteiket az atomhatalmak.

A bombához alkalmas hasadóanyag előállítása drága, igen bonyolult és időigényes ipari technológiákat igényel. Biztosan kizárható, hogy terrorista szervezetek képesek lettek volna az elmúlt években akár urán dúsítására, akár plutónium kivonására a kiégett fűtőeléemek újrafeldolgozás során. A technológiához szükséges speciális eszközök, anyagok beszerzésére, az üzemek építésére felfigyeltek volna a titkosszolgálatok, ahogy nyomon követik az urán nyersanyag vagy a kiégett fűtőelemek mozgását is. Irak az 1980-as években hosszú évek alatt az állam erőforrásait bevetve is mindössze néhány gramm plutónium előállításáig jutott el.

Kellő tisztaságú és mennyiségű hasadóanyag birtokában sem könnyű feladat bombát létrehozni. A bomba begyújtása, a hasadóanyag kellő ideig való összetartása különleges technikákat igényel. Ehhez is kellenek olyan eszközök, annyagok, melyeket nem árulnak az üzletekben, beszerzésük ismét csak figyelmet keltene. Gyakran írnak arról, hogy a bomba "tervrajza", a know-how hozzáférhető könyvtárakban vagy az interneten. A dolog ennél sokkal bonyolultabb. Sokféle különleges fizikusi és méginkább mérnöki szaktudásra van szükség, a bombák építése a legelsőktól kezdve csapatmunka volt. Az nem zárható ki, hogy egy-egy valódi szakértőt "megvegyenek", de ez egy teljes team esetében már elképzelhetetlen és megint csak nem menne feltűnés nélkül. Az atombombákat nem tudja néhány, mégoly zseniális ember sem megépíteni valahol egy sivatagban vagy hegyi barlangban.

A terroristák számára az az egyetlen lehetőség marad, hogy működőképes, kész atomfegyvert szereznek meg valahogyan. Ennek a szintén valószínűtlen eshetőségnek a megítélése azonban már nem műszaki kérdés.

Jéki László