A múmiakészítés változatos módszerei

A közelmúltban 13 egyiptomi múmia alapos vizsgálata alapján kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a mumifikáló mesterek az eddigi elképzelésekkel szemben sokkal bonyolultabb eljárással tartósították a holttesteket. A múmiakészítés vizsgált időszaka mintegy kétezer évet ölel fel.

Richard Evershed és Stephen Buckley, az angliai Bristol Egyetem kutatói most először végeztek olyan átfogó kémiai vizsgálatsorozatot, melyben a múmiák származási helye, illetve kora is pontosan ismert volt. Mint a kutatók elmondták, a múmiakészítés történetére jellemző tendenciákat csak ezen adatok ismeretében lehetséges azonosítani.

Az egyiptológusok régóta tudják, hogy a holttesteket különböző sókkal szárították ki a bepólyálás előtt. De más tartósítószereket, melyeket a bőrbe dörzsöltek, illetve amelyekkel a kötéseket átitatták, a sírhelyek páratartalma elleni védekezésként, sokkal nehezebb azonosítani, különösen azért, mert a régi egyiptomiak nem hagytak semmilyen írásos feljegyzést az eljárásról.

A kutatók gázkromatográfiai és tömegspektroszkópiai eljárások segítségével vizsgálták a Kr. e. 1985 és Kr. u. 395 között kikészített múmiákból vett mintákat, melyek tömege nem haladta meg a 0,1 milligrammot. A múmiakészítés virágkora (Kr.e. 10. század) is erre az időszakba esett.

Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy kámfort, mirhát, borókaolajat, méhviaszt, és különféle tűlevelűek gyantáit használták. A két angol kutatónak további tűlevelűek és egyéb fák gyantáit, növényi olajokat, állati zsírokat és méhviaszt sikerült azonosítaniuk.

Változó divatok

Rájöttek arra is, hogy a méhviaszt és az antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező tűlevelű gyantákat az idők folyamán egyre gyakrabban alkalmazták. "Mindez arra utal, hogy a múmiakészítők megtanulták olyan mumifikáló anyagok használatát, amelyek önmagukban baktériumölő tulajdonságokkal bírnak, vagy megakadályozzák a víz beszivárgását, mint például a méhviasz."

Evershed elmondta, hogy a vizsgálatok alapján értékes felfedezésekre jutottak, ám a végleges eredményekhez még további vizsgálatokra van szükség. "Minden korszakból több múmiát kell még megvizsgálnunk, mielőtt biztosan levonhatnánk olyan következtetéseket, hogy például az egyiptomi múmiakészítők soha nem használtak - mint azt korábban gondolták - a Holt-tengerből származó bitument."

Sarah Wisseman, aki az Illinois-i Egyetemen az ókorban használt anyagok szakértője úgy véli, a kutatás mindenképpen szolgált annyi tanulsággal, hogy "a balzsamozásban felhasznált anyagok és eljárások jóval nagyobb változatosságot mutatnak, mint ahogy azt eddig gondoltuk, az egyes dinasztiákon belül ugyanúgy, mint az egyes történelmi korszakok között. Ennek lehetnek gazdasági okai, de a "mumifikálási divat" változása, illetve az egyes balzsamozási iskolák ízlésének és szokásainak eltérő jellege is állhat a háttérben."

[origo]