Hannah Craft 1857 tavaszán szökött meg az észak-karolinai John Hill Wheelertől New Jersey-be. Ott tollat fogott és regényt írt, amelyben vegyítette saját életének történetét a gazdája könyvespolcáról leszedett könyvekben olvasott szentimentális epizódokkal. Így született meg az "Egy rabszolganő története", amelyet Henry Louis Gates professzor, a harvardi egyetem afro-amerikai tanszékének vezetője egy árverésen fedezett fel és azon nyomban megvásárolt.
A professzor a The New York Times-nak elmondta, hogy a kézirat a legrégibb ismert regény egy afro-amerikai rabszolga tollából. A könyvet a jövő év áprilisában publikálja a Warner Books. A kiadót az vezette, hogy a mű - noha nincs különösebb irodalmi értéke és nehéz megállapítani, hogy melyek benne a valódi önéletrajzi elemek - első kézből ad információkat arról, hogy milyen körülmények között éltek a XIX. századi Amerikában a rabszolgák.
A dokumentum értékét növeli, hogy a kiadókhoz került gépírásos és többszörös javításoknak alávetett, hasonló témájú vagy eredetű művekkel ellentétben itt a szerző gondolatai minden változtatás nélkül olvashatók.
A kézirat hitelességét és idejét illetően nem maradtak kétségek, mivel két amerikai szakértő vizsgálta meg olyan alapossággal, hogy még a papír és a tinta is elemzésük tárgyát képezte. A korra vonatkozó eseményeket pedig összevetették azzal a naplóval, amelyet a rabszolganő gazdája, John Hill Wheeler ültetvényes hagyott hátra.
Hannah Craft regényéből kiderül, hogy a lányt, aki belső házi munkákat végzett, hozzá akarták adni egy olyan rabszolgához, aki az ültetvényen dolgozott és ezt ő lealacsonyítónak tartotta. Szökni is azért szökött meg, hogy elkerülje a kényszerházasságot.
A kézirat szerzője rejtély a történészek számára. Azok a rabszolgák ugyanis, akik eljutottak az írás-olvasás olyan fokára, hogy elbeszélő szövegeket tudjanak írni, igen kevesen voltak, az utókor pedig számon tartotta őket. Hannah Craftról viszont eddig senki sem hallott.