Robert Proctor, a Pennsylvania Egyetem kutatója eredményeit a Nature Cancer Reviews folyóirat hozta nyilvánosságra. A professzor előrejelzését a dohányzás szokások alakulásának és a dohánytermékek fogyasztási arányainak az egész világra kiterjedő elemzésére alapozza, számításba véve azt az összefüggést, hogy hány szál cigaretta eladása vezet egy bizonyos halandósági mutatóhoz.
Tanulmányában arra is kitér, hogy a tüdőrák rendkívül ritka jelenség volt a XX. század előtt - olyan ritka, hogy az orvosok számára meglepetést okozott egy-egy eset diagnosztizálása. A XVIII. századig nem is született orvosi leírás a betegségről, és azonosítása még jó ideig gondot okozott.
A kutató, aki az egyetem Tudomány, Gyógyászat és Technika a Kultúrában programjának igazgatója is egyben, kiemeli a tüdőrák előfordulásának emelkedése és a dohányosok számának növekedése közötti közvetlen összefüggést.
Hárommillió cigaretta: egy haláleset
A tüdőrákot először Isaac Adler orvos-patológus hozta összefüggésbe a dohányzással 1912-ben, majd a következő években az orvosi szakma számos képviselője is megerősítette álláspontját. Az összefüggés első szabályos kvantitatív elemzésére mégis csak 1929-ben, Drezdában került sor.
Ugyanebben az esztendőben a világ éves cigaretta-fogyasztása megközelítőleg 600 milliárd szál volt, míg a cigaretta-fogyasztás tetőpontján, 1990-ben ennek tízszeresét is elérte [ami lakosonként (beleértve csecsemőket is) napi egy dobozt jelent].
Cikkében Proctor történelmi vázlatképet rajzol a tüdőrák és a dohányzás közti összefüggést feltáró orvosi kutatás lépcsőfokairól, a dohánytermékek fogyasztásának világkörüli elterjedéséről, dohányzás korlátozásának politikai korlátairól, és a rákos megbetegedések számának globális emelkedéséről.
A Proctor elemzésének végeredményeit összefoglaló statisztika szerint hárommillió eladott cigaretta felel meg egy tüdőrákos halálesetnek. A számítások megbízhatóságát a szerző szerint az is emeli, hogy "a radonnal, az azbeszttel, vagy az anilinos festékekkel és a legtöbb más rákkeltő anyaggal ellentétben, a dohányfüsttel meglehetősen egységes toxindózis kerül a szervezetbe.
A cigaretták világszerte meglehetősen hasonló méretűek és összetételűek, mint ahogy a szervezetbe jutás folyamatában sincsenek jelentős eltérések. És mivel a kormányok gondosan ellenőrzik a fogyasztási arányokat - elsősorban adózási megfontolásokból - egy meghatározott fogyasztási szint alapján a rákos betegségek formájában jelentkező hosszú távú hatásokat viszonylag egyszerűen megjósolhatjuk.
[origo]