Az aggasztó információt kedden közölték az Amerikai Mikrobiológia Társaság által rendezett orvosi konferencián amerikai kutatók. Az új, 1647 személyre kiterjedő vizsgálatok eredményei szerint az USA-ban élő HIV-pozitívak több mint háromnegyede olyan vírusváltozatot is hordoz, amely ellenálló a leggyakrabban használt gyógyszerekkel szemben.
A vizsgált személyek 78%-ában olyan változatot találtak, amely legalább egy antiretrovirális szerrel (a HIV ellen használt vírusellenes szerek) szemben rezisztens. A vizsgálati alanyok több mint 50%-ából olyan változat is előkerült, amely több szerrel szemben rezisztens.
Az USA-ban kezelt betegek legnagyobb része olyan "koktélt" kap, amely három hatóanyag kombinációját tartalmazza. Ezek hatása a vírus szaporodását (replikációját) akadályozza. Ha mindhárom szernek ellenálló vírusváltozat fejlődik ki, akkor az adott személyben az immunrendszer teljesen összeomlik, és semmi nem szabhat gátat a vírus szaporodásának.
A maga nemében eddigi legkiterjedtebb vizsgálat eredményei megerősítik korábbi, kisebb tanulmányok következtetéseit. A HIV ellen sürgősen új típusú hatóanyagokra van szükség. Szakemberek szerint az ún. fúziógátlók (amelyek a vírus és a célsejtek membránjának összeolvadását akadályozzák) egy éven belül elérhetővé válnak. Addig is minden korábbinál fontosabb a rezisztens törzsek terjedésének megakadályozása.
S. T.
Ajánlat: UNAIDS
Tudományos háttérinformációk: Gyógyszerek a HIV ellen
A HIV-fertőzött betegeket ma olyan szerekkel kezelik, amelyek a vírus szaporodását gátolják. Az eddigi tapasztalatok szerint a modern gyógyszer-kombinációkkal a vírus szaporodása szinte teljesen meggátolható, a betegség előrehaladása az esetek nagy részében megállítható.
Az egyik támadási pont: a vírus-örökítőanyag átírásának gátlása
A HIV (humán immundeficiencia vírus) ún. retrovírus: örökítőanyaga nem DNS, hanem RNS formájában van jelen. A fertőzés folyamata során a sejtbe bejutó vírus saját RNS-éről egy DNS-másolatot készít - ezt a folyamatot nevezik fordított átírásnak, mivel az élőlényekben ennek ellenkezője, vagyis DNS-ről RNS-re történő átírás zajlik. A fordított átíráshoz a vírus egy speciális enzimet használ, amelyet reverz transzkriptáznak neveznek ("fordítva átíró" enzim). Az AIDS kezelésére használatos gyógyszerek egyik nagy csoportja ezt a kulcsfontosságú enzimet gátolja, ezért reverz transzkriptáz inhibitoroknak (gátlóknak) nevezik őket. Két fő típusuk létezik.
Az ún. nukleozid analóg reverz transzkriptáz inhibitorok a vírus aktív reverz transzkriptázához kapcsolódnak, és annak működését gátolják. Ebbe a csoportba tartoznak a legrégibb és leggyakrabban használt vírusellenes szerek, például a zidovudin (védett nevén Retrovir, amely AZT néven is ismert). Jellemző rájuk, hogy csak mérsékelten tudják csökkenteni a vírus szaporodását (tizedére-századára). További ide tartozó szerek (zárójelben a védett név): zalcitabin (Hivid), didanozin (Videx), lamivudin (Epivir), stavudin (Zerit).
A nem-nukleozid analóg reverz transzkriptáz bénítók a vírusellenes vegyületek viszonylag új csoportja. E különböző kémiai szerkezetű anyagok közös jellemzője, hogy nagy hatékonysággal kötődnek a reverz transzkriptáz legfontosabb részletéhez (aktív centrumához), s annak szerkezetét megváltoztatva blokkolják működését. Az ide tartozó szerek (zárójelben a védett név): nevirapin (Viramune), delavirdin (Rescriptor), efavirenz (Stocrin).
A másik támadási pont: a vírus proteáz enzimének gátlása
A HIV-vírus proteáz enzime kulcsfontosságú az új, fertőzőképes vírusok kialakításában. Működésének lényege, hogy a fertőzött sejtekben keletkező nagy méretű vírus-fehérjemolekulákat kisebb enzimekre és szerkezeti fehérjékre hasítja. Az ún. proteáz inhibitorok olyan vegyületek, amelyek a proteáz enzim aktív centrumához kötődnek, s annak működését gátolják. Az ide tartozó szerek (zárójelben a védett név): saquinavir (Invirase, Fortovase), ritonavir (Norvir), indinavir (Crixivan), nelfinavir (Viracept).
Kombinált kezelés - "koktélok"
Az első vírusellenes szereket 1987-ben alkalmazták hazánkban a HIV-fertőzöttek kezelésére, lényegében az USA-ban folyó vizsgálatokkal egy időben (általában elmondható, hogy az AIDS gyógyszeres kezelésében ma sincs lemaradásunk, s jelenleg is több nemzetközi klinikai kísérletben veszünk részt). 1994-95-ben használtak először két gyógyszerből álló kombinációt (mindkét szer nukleozid analóg reverz transzkriptáz inhibitor volt). 1996-ban alkalmazták Magyarországon először a proteáz inhibitorokat és a nem-nukleozid analóg reverz transzkriptáz bénítókat, de ami ennél is fontosabb: ebben az évben jelent meg a "víruskoktél", vagyis a hatékony aktív antiretrovirális terápia (HAART, "highly active antiretroviral treatment"). Ma már a hazai betegek 60%-a ilyen kezelést kap.
A hagyományos "koktélban" általában három vírusellenes szer kombinációja van jelen, amelyek közül az egyik az esetek túlnyomó többségében proteáz inhibitor, a másik kettő pedig valamilyen reverz transzkriptáz inhibitor. (A két szerből álló kombináció ma már nem igazán számít modern terápiának.) Léteznek speciális "koktélok" is, ahol két reverz transzkriptáz inhibitor mellett két proteáz inhibitor van jelen, s az egyik a másik hatékonyságát növeli. Szintén speciális kombinációnak számít három reverz transzkriptáz inhibitor alkalmazása, ha a proteáz inhibitor szedése a mellékhatások miatt nem lehetséges.
A HAART célja a vírusszaporodás minél tökéletesebb gátlása. Mai ismereteink szerint a teljes gátlás még a legtökéletesebb kezelés mellett sem érhető el, azonban biztosan nagyságrendekkel visszaszorítható. Nagyon lényeges, hogy az alacsony szaporodási ütem miatt a HIV-mutánsok kialakulásának esélye is csökken, így a vírusnak jóval kevesebb esélye van a gyógyszernek ellenálló változatok kialakítására. Alacsony vírusszaporodás mellett a CD4+ T-limfociták (az immunrendszer leginkább támadott, kulcsfontosságú sejtjei) pusztulása megszűnik, a betegség előrehaladása megáll, s az immunrendszer részleges regenerálódása következik be. Emiatt a kísérő fertőzések száma csökken, a szövődmények elmaradnak. Sajnos egyes fertőzött sejtek életideje túl hosszú, így az összes károsodott sejt elpusztulása nem lehetséges (korábban úgy gondolták, hogy HAART-kezelés mellett ez megtörténhet). Az ún. memóriasejtek vírusmentességének bekövetkeztéhez ugyanis mintegy 60 éven át tartó hatékony kezelésre lenne szükség.
Gyógyszerszedés: külön életforma
A HAART-kezelés a beteg állapotának folyamatos és részletes figyelemmel követését teszi szükségessé, hogy idejében felismerjék a mellékhatásokat (pl. láz, anyagcserezavarok, bőrkiütés, májkárosodás, izomgyengeség) és a gyógyszernek ellenálló HIV-mutánsok kialakulását.
A gyógyszerek pontos alkalmazása alapvető fontosságú. Gyakran bonyolult gyógyszerszedési sémákat kell alkalmazni, és legtöbb esetben a napi kétszeri adag 12 óránkénti, a háromszori adag pedig 8 óránkénti gyógyszerbevételt követel. A betegnek étkezési megszorításokkal, éhgyomorral, étkezéssel, sok folyadékkal stb. kell bevenni gyógyszereit. Amennyiben a páciens nem pontosan követi az utasításokat, könnyen kialakulhat a HIV gyógyszerekkel szembeni ellenálló képessége.
Hatékonyság
1996 óta a László Kórházban 109 AIDS-stádiumú beteget kezeltek HAART-módszerrel, s csak 21 maradt ebben az állapotban. A többieknél javult a helyzet, s számos szövődmény fenyegetése is megszűnt. A HAART-kezelés hatékonyan meghosszabbítja a betegek életét, és ez az élet jó minőségű. A hatékony kezelés fontos szerepet játszik a HIV-járvány terjedésének csökkentésében. Magas fertőzési kockázatot vállaló személyek gondolkodásmódja megváltozhat: "érdemes HIV-tesztet csináltatnom, mert van hatékony kezelés". A kezelés hatására csökken a vírusmennyiség a kezelt betegekben, ami csökkenti a fertőzés átvitelének kockázatát.
A HIV-betegség ma már nem az a rettegett, fájdalmakkal, szenvedéssel járó halálos kórkép, hanem kezelhető, jó életminőségű életet biztosító krónikus fertőzés. Mindezek ellenére ma még nem tudják eltüntetni a HIV-fertőzött szervezetéből a vírust, nem tudják meggyógyítani, s továbbra is a fertőzés megelőzése marad az egyetlen igazi gyógymód. A védőoltásokra pedig még jó pár évet várni kell.
Készült dr. Bánhegyi Dénes (Fővárosi Szent László Kórház, Budapest) Az antiretrovirális kezelés hazai gyakorlata című cikke alapján (AIDS Híradó, 13. évf. 3. szám).