A szuperszimmetria nyomában

A világegyetem mélységes ürességének térségeiből mostanában a Föld légkörébe betörő - berobbanó - kozmikus sugárzás esetleg a szuperszimmetria bizonyítékául szolgálhat. A szuperszimmetria ugyanis a régi Standard Modell feltehető utódjául szolgálhat majd.

Az 1994-95-ben a HEAT (High Energy Antimatter Telescope, Nagyenergiájú Antianyag Távcső) segítségével az elektronok antianyag partnereiként fellépő pozitronokból sokkal többet észleltek annál, mint amennyit az elméleti fizikusok vártak.

A kozmikus sugárzásban lévő pozitronok a feltevések szerint a téren nagy sebességgel átrohanó atomok ütközéseiből eredtek.

A számítások azt jósolták, hogy minden 100 elektronra négy pozitron esik. A HEAT mérése viszont hat pozitront jelzett minden 100 elektronra. Ez a többlet, persze, nem nevezhető elképesztően nagynak, de a többletpozitronok a szuperszimmetria bizonyítékai.

Több kutató úgy véli, hogy ezek a többletrészecskék, azaz a szuperszimemtria által jósolt antianyag partnerek s az eredeti részecskék ütközéseiből származhattak.

Maga a szuperszimmetria csupán az egyike a számtalan lehetséges magyarázatnak. Hogy honnan is ered a többlet, az még ma is vita tárgya.

Ha a feltevés igaz volna, megoldhatnánk az asztrofizika egyik legnagyobb rejtélyét. A galaxisok mozgásai ugyanis azt sugallják, hogy ezek az anyagcsoportok mind telítve vannak láthatatlan sötét anyaggal.

A szuperszimmetria által jósolt új részecskék pedig illeszkednek a sötét anyaghoz. Más vélemény szerint a pozitronadatok által lehetővé tett szuperszimmetrikus többletrészecskék száma túlságosan is alacsony ahhoz, hogy az összes sötét anyagról számot adhasson.