Beteg a klónkirálynő

A világ első testi sejtből klónozott emlőse, Dolly bárány megbetegedett. A "papa" szerint lehetetlen eldönteni, hogy a klónozási eljárás áll-e a háttérben.

Az 1997-es év nagy áttörés volt az állati klónozás területén: ekkor született meg - 277. próbálkozás eredményeképpen - a skóciai Roslin Intézetben az első testi sejtből klónozott emlősállat, a híres Dolly bárány. Azóta több száz hasonló klónt hoztak létre világszerte: birkákat, szarvasmarhákat, egereket, sertéseket és kecskéket.

A klónozási technika jelenlegi alacsony hatékonysága mellett (fajtól függően 2-10%) a fő probléma az, hogy nincs tisztázva: genetikai szempontból mennyire teljes értékűek és egészségesek a megszületett egyedek.

Az állati klónozás jelenleg még számos technológiai és biológiai jellegű problémával küzd. Ezek közül a legfontosabbak az embriók létrehozásának kis hatékonysága, a béranyába való beültetést követően pedig a korai vetélések gyakorisága, a vemhesség és a szülés során fellépő különféle problémák, illetve az utód születési és fejlődési rendellenességei. A számok fajonként jelentős eltéréseket mutatnak. Ha az állati klónozás két legfontosabb alanya, a birkák és a szarvasmarhák esetét vizsgáljuk, akkor a felnőtt sejtekből készített embriók és az egészséges klónok arányát figyelembe véve átlagosan 2, illetve 10%-os hatékonyságról beszélhetünk. A fejlődési rendellenességek jelentős része nem is magához a magzathoz, hanem a méhlepényhez kapcsolódhat.

Kissé félrevezető az "egészséges klónok" kifejezés is, mivel jellemző, hogy a felnőtt sejtekből klónozott állatok körülbelül 40%-ban immunrendszeri problémákkal és súlyfelesleggel jönnek a világra (szarvasmarhák esetében például a felnőtt testi sejtekből klónozott állatok átlagos születési súlya 53 kg, szemben a kontrollként használt, mesterséges megtermékenyítési eljárással készített állatoknál, ahol ez átlagosan 44,5 kg).

Ian Wilmut professzor - a Roslin Intézet munkatársa, aki gyakorlatilag Dolly "papájának" tekinthető - arról számolt be a BBC-nek, hogy a híres klón ízületi gyulladásban szenved. Wilmut nem zárta ki, hogy a betegség a klónozás következménye, bár mint elmondta, "erre a kérdésre soha nem fogjuk megtudni a választ". Egyelőre ugyanis nincs olyan módszer, amelynek segítségével meg lehetne állapítani, hogy normális tenyésztés esetén is megjelent volna-e a kór. Az ízületi gyulladás ilyen korú birkákban nem áll példa nélkül, bár viszonylag ritka.

Dinnyés András (Szent István Egyetem, Állatnemesítési Kutatócsoport), aki a közelmúltig Wilmut közvetlen munkatársaként vezette a klónozási csoportot a Roslin Intézetben, az eddigi tapasztalatokról az [origo]-nak elmondta: egereknél a születés után pár héttel figyeltek meg kóros súlygyarapodást, mivel azonban utódaiknál ez már nem volt tapasztalható, a genetikai anyaguk nem sérült.

Miközben az állatvédők a hír kapcsán ismét a klónozás ellen tiltakoznak, Wilmut átfogó vizsgálatsorozatot sürget a klónozott állatok egészségi állapotának minél szélesebb körű felmérésére. A kutató hangsúlyozta, hogy egy nagyon fiatal és nagyon ígéretes technikáról van szó, amelyben óriási gyógyászati lehetőségek rejlenek.

A klónozásnak jelenleg nagyobb jelentősége van az ún. transzgénikus (vagyis egy másik fajból átültetett génnel vagy génekkel rendelkező) állatok létrehozása, mint genetikailag azonos állatok (például egy jó tejhozamú szarvasmarha) előállítása szempontjából. A transzgénikus állatok hagyományos előállítási módja - az idegen gének kifejlett szervezetbe való bejuttatása - ugyanis csak körülbelül 10%-ban hatékony, míg a bejuttatni kívánt gént már eleve tartalmazó testi sejt klónozásával a módszer 100%-os hatékonyságú.

Mint azt korábbi cikkünkben már olvashatták, az állatok klónozásának egyik legfőbb célja jelenleg az, hogy minél hatékonyabban, minél kevesebb embrió felhasználásával állítsanak elő olyan állatokat, amelyek tejükben nagy mennyiségben termelnek emberi gyógyhatású fehérjéket és humán ellenanyagokat.

S. T.

Nem az emberen kellene kísérletezni - a budapesti klón-konferencia tanulságai
2001.09.03. Remek hangulatban és magas szakmai színvonalon zajlott Budapesten az a kétnapos konferencia, amelynek fő témája a háziállatok genetikai módosítása, illetve klónozása volt. Az előadásokat hallgatva nyilvánvalóvá vált: bár az állati klónozás területe rohamléptekkel fejlődik, jelenleg még olyan komolyak a biológiai és technikai jellegű problémák - hogy az etikai, jogi, szociológiai stb. vonatkozásokról most ne is beszéljünk -, hogy normális ember egyelőre nem foglalkozhat az emberi klónozás gondolatával sem.