Potyautasok a Miren

A Mir 15 éves pályafutásának vége felé ijesztő körülmények uralkodtak az űrállomáson: halvány, pislákoló fények, páratelt, meleg levegő, áporodott fém és gumiszag. A háttérből a testgyakorlataikat végző űrhajósok nehéz lélegzése hallatszik: izzadságuk és leheletük nedvessége lecsapódott a falak hidegebb részein. Ez az őserdei "éghajlat" rendkívül kedvezett a mikroorganizmusoknak: zöld penészréteg rakódott az elektromos berendezésekre, a műszerek fémburkolatát megtámadta a korrózió és kocsonyás nyálka telepedett meg az ablakokon.

A mikroorganizmusok egyes berendezések működését is veszélyeztették. Megzavarták a levegő- és víztisztító berendezés működését, mert kocsonyás dugókat okoztak a csővezetékekben, penész támadta meg a rádiókat, a videokamerákat, a kábelek szigetelését, az űrállomás falának burkolatát, sőt még az űrhajósok ruháját is.

A Miren több mint 230 féle mikroorganizmus telepedett meg. Ezek vagy az űrállomás összeszerelése során kerültek oda, vagy az űrhajósok vitték őket magukkal. Hogyan lehetséges, hogy ezek az apróságok fölfalják a műanyagokat, korrodálják a fémeket és elhomályosítják az ablakokat? Kétféle hatás okozza ezt: a biokorrózió és a biofouling.

A biokorrózió kémiai folyamat. A mikroorganizmusok szerves és szervetlen savakat választanak ki, továbbá enzimeket és biogén oxidáló anyagokat. A biofouling fizikai-kémiai folyamat. A baktériumok és gombák életközösséget képeznek a biofilmben. Ebben a nyálkás rétegben mindegyikük anyagcseretermékeket választ ki és egyik a másikból él. A nyálka bőrként vonja be a műanyagok és az üveg felületét, megváltoztatja és rombolja szerkezetüket.

Pusztító hatásukat fokozza a mikroorganizmusok hihetetlen alkalmazkodóképessége. A földinél erősebb sugárzásnak kitéve gyorsabban szaporodnak és gyakrabban képeznek mutánsokat. Másrészt a földinél akár százszor is erősebb kozmikus sugárzásnak szelektív hatása van: a gyenge mikroorganizmusok elpusztulnak és az érzéketlenebb populáció lesz uralkodóvá. Ennek eredményeként az űrállomás baktérium és gombaállománya ellenállóbbá, aktívabb anyagcseréjűvé, agresszívebbé válik, mint az eredeti állomány volt.

A Mir megsemmisülése 2001 tavaszán

A baktérium és gombafilmeknek az űrállomás falán és berendezésein való kialakulását az oroszok a mikroorganizmusok kémiai tetszhalál állapotával akarják megakadályozni. Ezeknek ugyanis megvan az a képessége, hogy szélsőséges életfeltételek esetén egyfajta tetszhalálba menekülnek, így vészelve át a kedvezőtlen időszakot. Ilyenkor minimálisra csökkentik anyagcseréjüket és aktivitásukat. Az oroszoknak sikerült bizonyos benzolszármazékokkal az ilyen állapotot előidéző természetes anyagok hatását utánozni. Az űrállomás falát ezekkel a vegyszerekkel kezelve sikerült a mikrobákat átmenetileg takarékra állítani.

A Nemzetközi Űrállomás vizének nagyon tisztának kell lennie. Erre a célra a NASA olyan berendezést fejlesztett ki, amely nyomás alatt 130 °C-ra melegíti a vizet, majd jóddal tovább fertőtleníti. A fedélzet állandóan mozgásban tartott levegőjét a mikrobákat is visszatartó szűrőn hajtják keresztül, és nagy hatásfokú szárítókkal alacsony szinten tartják a nedvességtartalmát. Az űrhajósok tehát csíraszegény, száraz levegőt lélegeznek be.