A személyi számítógépek korában is népszerű maradt Kínában a legrégibb számológép, a több mint kétezer éve használatos abakusz - sőt újabb változatait, amelyek a PC-k klaviatúrájára emlékeztetnek és már Szingapúrban és Japánban is népszerűek, számítógépen tervezték.
Az abakusz kétségtelen előnyei: hordozható, nem fogyaszt áramot, nem sugároz és nem fertőzhető vírussal. Kína üzleteiben, bankjaiban és könyvelési részlegeiben ma is széles körben használják ezt az eszközt.
A számolószerkezet téglalapalakú keretbe foglalt, egymással párhuzamos rudakon tologatott korongokból vagy golyókból áll, minden rúd két részre oszlik: az egyik oldalon két golyó 5-5, a másik oldalon 5 golyó 1-1 pontot ér. Tologatásukkal villámgyorsan számolnak ki magas értékeket is.
A kínai bankokban általában a számítógépek mellett látható az abakusz. A pekingi Zsenmin Zsipao idézi Vang Hujt, a kínai Mezőgazdasági Bank egyik alkalmazottját, aki szerint az abakusz "nélkülözhetetlen a munkában, mivel a számítógépnél alkalmasabb kisebb kalkulációk elvégzésére." Évente több mint egymillió kínai vizsgázik abakuszhasználatból.
A pekingi lap szerint nem csupán kis műveleteknél hasznos az ősi eszköz: több mint 30 évvel ezelőtt az első kínai atombomba megépítéséhez szükséges számítások jórészét is abakuszon végezték.
Az abakusznak nem csupán becsülete, de több múzeuma is van Kínában: az egyik az északi Sanhszi tartomány Csihszien járásában épült, méghozzá magánberuházásból: a 46 éves Csou Kuang-lin kétmillió jüant, csaknem negyedmillió amerikai dollárt fordított erre a célra.
A múzeumban láthatók aranyból, jádekőből, bambuszból, porcelánból és más anyagokból készült abakuszok. A legnagyobb közülük 6 méter hosszú, kezeléséhez több ember szükséges, a legkisebb alig egy centiméteres, egy gyűrű részét alkotja.
Egy másik gyűjtemény Sanghajban, Kína legnagyobb gazdasági központjában található. Alapítóját Csen Pao-tingnek hívják, 60 év alatt több mint 6 ezer különböző fajta abakuszt gyűjtött össze, most ezek tekinthetők meg a kis múzeumban.