Súlytalan szerelem - szex a világűrben

A küldetés sikerének szempontjából a szexet a munkához hasonló feladatnak kell felfogni. Ha az űrhajósok elvégezték, utána nem foglalkoznak vele érzelmileg, és nem hordozzák annak következményeit.

Kezdetben az űrhajózás még sokkal inkább volt harci feladat, mintsem kéjutazás, de ma sem nevezhető leányálomnak. Nem csupán fizikai megterhelés a résztvevőknek, hanem pszichológiai problémákat is felvet. Jól tudjuk, hogy a hosszú időre összezárt emberek között feszültségek keletkezhetnek. Mindenki tudna példát mondani munkahelyéről, az iskolából, a családból, pedig itt olyan bezártságról nem is beszélhetünk, mint a kozmoszban.

A nő csak bajt okoz?

Az űrben viszont egy konfliktus végzetes lehet. Volt már rá példa, hogy meg kellett szakítani az űrprogramot, mert nem bírták egymást a résztvevők. Olyan is akadt, aki egyszerűen ki akart szállni, mert annyira elege lett a többiekből. Ha belegondolunk, ez nem is meglepő. Az űrállomások - akármennyire próbálják is komfortossá tenni őket - mégiscsak korlátozott térfogatúak, nem lehet igazán elvonulni, egyedül lenni bennük.

Igaz, a konfliktus lehetőségét már a válogatásnál csökkenteni lehet, de kizárni sajnos nem. Különféle csoportpszichológiai meggondolások miatt páratlan számú űrhajóst célszerű elhelyezni a fedélzeten. Ennek egyik oka az, hogy a parancsnok kiemelt helyzetben van, felelősségét nem oszthatja meg senkivel, ilyen szempontból tehát nem lehet párja sem. Ha valamely kérdésben megoszlanának a vélemények, akkor neki kell döntenie.

Ma már az űrhajózás nem férfiszakma. A '60-as években végzett kísérletek megmutatták, hogy a nők alkalmasak az űrrepülésre, s bizonyos tulajdonságaik talán még jobbak is, mint a férfiaké. Tyereskova útjának sikerén a szovjetek annyira felbuzdultak, hogy tervbe vettek egy háromtagú, csak nőkből álló expedíciót, de aztán - megfelelő gyakorlati információk híján - lemondtak róla.

A nők tehát megfelelnek a követelményeknek; de - földi tapasztalataik alapján - attól féltek a szakemberek, hogy ha a férficsoportba bekerül egy nő, akkor az ott bajt okoz: Először arra gondoltak, hogy házaspárokat küldenek fel, akik egymás között levezetik a bennük felgyülemlett feszültséget. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ha egy különleges helyzetet valaki jól megold, pláne veszélyt hárít el, akkor felé fordul a társaság érzelmileg jobban befolyásolható részének figyelme. Ez megoszthatja a párokat is, házastársi konfliktusok keletkezhetnek, ami a feladat rovására mehet.

Vigyünk fel barátokat? Ez még bonyolultabb helyzetet teremt, mert könnyebben kikezdhető a kapcsolatuk a szorosabb kötelék hiánya miatt. Ha viszonyuk gyöngül, még kevésbé lesznek védve a többiektől, s ez még inkább veszélyezteti a küldetést.

Ha "csak" egy nőt tesznek a férfiak közé, akkor felbomlik a rend, a társaság kétpólusúvá válik. A hölgy megosztja a többiek figyelmét akkor is, ha nem csinál semmit. A férfiak - nem szándékosan, de - elkezdenek másképp viselkedni, figyelmük egy részét a nő köti le. Beindulhat a rivalizálás, ami jó esetben "mindössze" a munka rovására megy - a rosszabb esetet most ne képzeljük el.

A földi szimulációs kísérletek azt mutatták, hogy öt férfi és két nő esetén a hölgyek egészen jól elvannak, sőt oldani tudják a feszültséget. A férfiak felé irányuló figyelmük csökken, egymás között dolgozzák fel problémáikat. Több nő már nem célszerű, mert egyrészt a jóból is megárt a sok, másrészt a parancsnokkal szembe is helyezkedhetnek, s önálló csoportokra osztódhat a legénység. A legjobb megoldásnak tehát a két női résztvevő tűnik.

Csökken az "ágyvágy"

A hölgyeket nem szabad - és nem is lehet - eltiltani az űrrepüléstől, de hogyan lehetne megelőzni azt, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a fedélzeten? Vannak olyan pszichológiai módszerek, amelyekkel egy férfival nagyon hamar meg lehet "utáltatni" a legjobb nőt is. (A dolog persze fordítva is működik.) A cél természetesen nem az, hogy valódi ellenszenv alakuljon ki, mindössze a program szempontjából káros érzelmi töltést kell semlegesíteni. Ettől függetlenül nagyon jó munkakapcsolatban lehetnek, de semmi több.

A "trükk" az, hogy mindenkiben kialakul valamilyen kép a nagy Ő-ről és annak tulajdonságairól. Az ellenkező nemű űrhajóstársban ennek az ideálnak a negatívját kell tudatosítani. Vagyis a férfiban keresnek egy olyan tulajdonságot, ami a nő szemében a munkatársi viszonyt nem zavarja, de azon túl lehetetlenné teszi a "szorosabb együttműködést". A nőknél ugyanez a helyzet. Választanak egy "rossz" tulajdonságot, ezt nagyítják fel és rögzítik a partnerben.

Úgy kell tehát felkészíteni a vegyes összetételű csoportot az űrrepülésre, hogy olyan fokú érzelmi kapcsolat ne alakuljon ki közöttük, amely az ösztönéletüket is megmozgatná. Más, a munkával, a csoporttal kapcsolatos érzelem megmaradhat, sőt néha bizony szükség is van rá. Mindezek ellenére előfordulhat, hogy szoros fizikai, pontosabban biológiai kontaktus alakul ki, de ez nem lehet érzelmi töltésű. Olyasfajta társas kapcsolatnak fogható fel, mint a munka. Ha egy feladatot megoldottak, akkor az kész, nem foglalkoznak vele érzelmileg, nem hordozzák annak következményeit. Ez elég embertelenül hangzik ugyan, de például a két és fél évesre tervezett Mars-utazás máshogy nem képzelhető el, ha sem a küldetést, sem az egészséges, normális embereket nem akarjuk veszélyeztetni.

Szerencsére a természet is besegít egy kicsit. Az orvosok azt tapasztalták, hogy a hosszú idejű repülésekről visszatért űrhajósok érdeklődése a női nem iránt lelankadt. Súlytalanságban ugyanis a felsőtestbe kerül a vér többsége, alul pedig bizonyos mértékű vérhiány alakul ki: A hormontermelés is visszaszorul, így az "ágy". iránti vágy is csökken. Az űrutazás hosszától függően két-három hét kell, mire az "úrhajósból" újra úr lesz. (A hölgyeknél is hasonló a helyzet.) Persze meg lehet lenni az űrben nők nélkül is, hiszen az asztronautáknak van más feladatuk, csinálni kell azt is, és egyébként sem "azért" mentek fel: Mégis, a bolygóközi utazás (itt elsősorban a Marsra gondoljunk) több mint két éve alatt férfi és nő - a téma szempontjából - jó hatással lenne egymásra. Ennyi idő alatt még akkor is fellépnek biológiai igények, ha csökken a hormontermelés. Bizonyos szabályok és feltételek betartása mellett teljes életet élhetnek, sőt törekedni kell arra, hogy teljes életet éljenek, nemük sajátosságainak megfelelően. Feladataikat csak így tudják megfelelően elvégezni.

Viszonylag kevés szabad idő áll az űrhajósok rendelkezésére, s többnyire az is irányított. De bármi megtörténhet a fedélzeten, és ennek megfelelően kell felkészülni. Nem lehet kizárni a "szorosabb" együttműködést, tiltani pedig nem érdemes. Előfordulhat, hogy ezzel bizonyos feszültségeket könnyebben levezetnek, mintha valamilyen "adminisztratív" megoldást alkalmaznának.

Súlytalan együttlét

Végül térjünk ki arra a technikai problémára, amely a súlytalanság körülményei között esetleg gondot okozhat. A hatás-ellenhatás törvénye miatt sokak szerint az akció nem lehet sikeres, mivel vele azonos nagyságú, de ellentétes irányú reakciót vált ki. Gyakorlati tapasztalatok híján egyelőre nincs biztos tipp a probléma megoldására. Az ember azonban nagyon találékony, ilyen téren pedig különösen az: Biztosak vagyunk abban, hogy a világűrben ezt az "akadályt" is sikeresen veszik utódaink.

Trupka Zoltán

(A cikk megírásához szakmai segítséget - űrorvosi és biológiai téren - dr. Bognár László, a Honvéd Kórház közelmúltban elhunyt igazgatóhelyettese nyújtott. Hálás köszönet érte. - T. Z.)