Az új biológia együttműködést követel

Ha nem egyesítjük kiváló kutatói kapacitásainkat, a magyar molekuláris biológia perifériára sodródhat és kimaradhat az EU kutatási keretprogramjából.

Fotó: Sárközy György

Máris nagy visszhangot keltett szakkörökben Dudits Dénes akadémikus indítványa, viszont a szélesebb értelmiségi közvélemény alig-alig sejti, mi a tét. Kérdés ugyanis, mennyire versenyképes a géntechnológiában a magyar tudomány, s vannak-e esélyei a nemzetközi K+F piacon. Megkértük a professzort, fejtse ki részletesebben a Magyar Hírlapnak, miért látja elengedhetetlennek tucatnyi génkutatási részeredményt publikáló akadémiai kutatóhely és egyetemi tanszék erőinek integrálását.

Magyar kutatóhely és magyar kutatócsoport nem vett részt az utóbbi idők legjelentősebb tudományos vállalkozásainak munkáiban: hiányoztunk mindazokból a korszakalkotó nemzetközi kutatásokból, amelyek az ember, az ecetmuslica, a rizs, az élesztő jellemző örökítőanyagát kifejező kódsorrend felderítését (tudományosabban: szekvenálását) célozták meg. S éppen azért nem vehettünk részt benne, mert kivételesen fejlett technológia volt hozzá szükséges. De csak a lezárulóban lévő első szakaszából maradtunk ki.
A szekvenciák, avagy sorrendek viszont kulcsot adnak fantasztikus orvosbiológiai kutatásokhoz: a szív- és vérkeringési betegségek gyógyításához és a rákmegelőzéshez, miután sejtszinten kísérlik meg az immunválaszok hatását felmérni.

A genetikus ABC betűsorrendjének megállapítása után a már elért eredmények birtokában az eddig gyógyíthatatlan kórok titkait fedi fel a tudomány. A géntérképnek vagy genetikai ABC-nek megalkotása az élelmezéstudományban és a növénynemesítésben is, az állati szervezetek kutatásában is új korszakot nyit. Ahhoz azonban, hogy beteljesedjenek a remények, még igen kiterjedt munkára lesz szükség. Fel kell deríteni, miként látja el feladatát a több tízezer gén, hogyan irányítja a sejtek, szövetek működését. Ebben az új fejlesztési fázisban már van esélyük a magyar kutatói közösségeknek a versenyképes részvételre - érvel Dudits professzor.

Az Európai Unió (EU) 2003-ban kezdődő keretprogramja már az informatikát és a genetikát egyesítő funkcionális genomika korára ír ki majd pályázatokat. Ez azt jelenti, hogy hatalmas összekapcsolt számítógéprendszerek jósolják meg a gének szerepét, aztán a sejteken belül és a szervezet komplex rendszerében kell igazolni a gének hatásait.

A Szegedi Biológiai Központ főigazgatója azt tartja szem előtt integrációs javaslatával, hogy az emberiség előtt álló hatalmas programban Magyarországnak már részt kell vennie. Viszont belátható, hogy ilyen mérvű technikai fejlődés mellett a tudományos emberi erőforrások egyesítése híján már az EU 6. kutatási keretprogram forrásaihoz sem juthatnánk hozzá, és mégiscsak kívül rekednénk a legígéretesebb tudományos fő irányon, melyeknek céljául olyan feladatokat tűznek ki, mint az élet minőségének a javítása, az élet meghosszabbítása vagy az élelmezés új egészséges forrásainak és módjainak feltárása.

Ezeknek megoldásában a funkcionális genomika kiemelt helyet kap. S eközben nem folytatható az eddigi kisüzemi gyakorlat: nincs esély arra, hogy továbbra is magányos kutatók, kis kutatóhelyek, tanszékek különálló és elszórt kutatási pályázataik révén csipegessék ki a maguk morzsáit a közös EU-kutatási kasszából.

Dudits akadémikus következtetése egyértelmű: ne forgácsoljuk szét a magyar géntechnológia jelentős szellemi erőit, és azért szorgalmazza, hogy fogjunk össze.

Kérdés, hogyan. A beszélgetés során a Szegedi Biológiai Központ főigazgatója a "virtuális" és a "falak nélküli" kutatóközpont kifejezést használta.

"Az egyes intézményeknél, tanszékeknél hajlandóság mutatkozik arra, hogy kapcsolódjanak közösen a funkcionális genomikai programokhoz. De egységes, a magyar tudomány egészét átfogó elképzelés nincs. Persze a Széchenyi terv nem hagyja figyelmen kívül ezt a területet, mert az élet minőségének javítását, a mezőgazdaságban és az élelmezéstudományban alkalmazott biotechnológiát érintő kutatások helyet kapnak a Széchenyi tervben. Mi azonban úgy látjuk, hogy az alkalmazott kutatásra és fejlesztésre szánt összegek ugyan igen jelentős mértékben emelkedtek az utóbbi két évben, ám csak megújult kutatás-fejlesztési struktúra bevezetésével biztosítható a hatékonyság. Nem kell új intézeteket létrehozni, hasznosítani célszerű ellenben a meglévő kapacitást. Egy-két összefogott alapkutatásra lenne szükség, amellyel nemzetközi programhoz kapcsolódunk, s erre kiemelt összegeket kell szánni. A funkcionális genetikában saját fundamentális eredmények nélkül nem lehet kilépni a nemzetközi versenybe. Az Európai Unió az eddigi információk szerint pedig éppen azokat a nagy nemzeti kutatási programokat fogja előnyben részesíteni, amelyek saját többoldalú programjaihoz kapcsolódnak, és elsőrendű társadalmi igényt elégítenek ki. Az életminőségi, egészségjavítási programok, amelyeket az orvosi genetika szolgál, előkelő helyen állnak."

Arra a kérdésünkre, hogy milyen volumenű kiegészítő, megemelt állami befektetésre számít, e szervezeti összekapcsolódás esetén, Dudits akadémikus - ilyen értelemben - 500-600 millió forintos nagyságrendet említ. Ez meglepően alacsony volumen, ha a hasonló osztrák vagy a német programokhoz hasonlítjuk, hiszen a ráfordítás döntő része műszerfejlesztés, ami évtizedeken át javítani fogja a hazai kutatás helyzetét. Ami persze csak akkor lesz elég, ha az új szervezeti formák kialakításánál a meglévő intézeti kapacitásokat a meghatározott nagy fundamentális kutatásokra hatékonyan felhasználjuk. A feladat azért látszik bonyolultnak - folytatja Dudits Dénes -, mert a genomikai kutatások igen változatos tudományterületeket érintenek. De az EU kutatási keretprogramja maga is integratív jellegű, és éppen ezekre az összpontosított célokra ösztönöz.

Arra a kérdésre, vajon ilyen koncentráció milyen intézmény keretében képzelhető el, a professzornak egyértelmű elképzelése van. Úgy véli, a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt kell egyesíteni a magyar funkcionális genomikai hálózatot, s állami források mellett nemzetközi pályázatokat használnának fel. - De későbbi szakaszban egészen bizonyos, hogy a magántőke sem marad ki egy ilyen természetű, távlatokat nyitó tervből, fűzi hozzá beszélgetőpartnerünk. A tervnek lenne olyan haszna, hogy magyar intézetekhez kötne jelentős kutatókat, akiknek perspektívát jelenthet egy ilyen nagyszabású elképzelés, s a doktori és posztdoktori tudósképzésre is hatása lehet.

Nem szabad késlekedni, fejezi be a beszélgetést az SZBK főigazgatója -, az EU-pályázatok előkészítésének és beadásának határideje nincs nagyon messze.

N. Sándor László