A maják után megváltozott az idő

Vágólapra másolva!

Az Amszterdami Egyetem kutatói bebizonyították: a maja birodalom összeomlását követően megváltozott Dél-Mexikó klímája.

Vágólapra másolva!

Megmaradt pollenek vizsgálata alapján a holland paleoökológusok (a múlt élőlényeinek ökológiájával foglalkozó kutatók) arra a következtetésre jutottak, hogy a birodalom bukása után gyors légköri változásokra került sor, és az éghajlat hamarosan szárazzá vált.

A szárazabb időszak megjelenése magyarázatot nyújt arra, miért csökkent a lakosság létszáma a maják eltűnését követően.

Minden élőlényre jellemző, hogy bizonyos optimális feltételek között fejlődik a legjobban. A kutatók arra tettek kísérletet, hogy a régióban élt növényfajok növekedéséhez szükséges környezeti feltételek ismeretében, a különböző növények igényei közti különbségeket elemezve felderítsék, hogy az egyes korszakokban hogyan alakult a térség éghajlata.

A kutatók megállapították, hogy Dél-Mexikóban és Guatemalában, az egykori maja területeken Kr. e. 1000 körül az éghajlat változni kezdett, és egyre szárazabbá vált. A változásra a maja civilizáció összeomlása után mintegy száz évvel került sor.

A kutatók azt feltételezik, hogy a jól szervezett birodalom bukása után a térség lakói tönkretették sok állat- és növényfaj élőhelyét, valamint számos mezőgazdasági területet. A folyamat intenzív eróziót váltott ki, aminek következtében először a növények által kibocsátott vízpára, majd a csapadék mennyisége csökkent jelentős mértékben.

A pollenek a régmúlt mezőgazdasági tevékenységéről is sokat elárulnak. Peruban a paleoökológusok rekonstruálni tudták, hogyan terjedt el a kukorica és más magvas termény a népesség egyes csoportjai között.

Fény derült arra is, hogy egyes népcsoportok, amelyek a spanyol hódítók érkezésekor gyűjtögető vagy vadászó életmódot folytattak, valaha fejlett mezőgazdasággal rendelkeztek.

A dél- és közép-amerikai pollenkutatás olyan adatokkal is szolgált, amelyek a mai éghajlati kutatásokban is hasznosak lehetnek. Kolumbia egyik magasan fekvő területén különböző korszakok pollenmaradványait sikerült feltárni; a legősibb minták akár hárommillió évesek is lehetnek.

A paleoökológusok megvizsgálták, mely növények nőttek különböző légköri szén-dioxid koncentrációk mellett az elmúlt 450 000 év során. (A déli-sarki jégbe záródott légbuborékok felfedezésének, illetve elemzésének köszönhetően sokat tudunk e hosszú időszak légkörének összetételéről.)

Kiderült, hogy a szén-dioxid-koncentráció alakulása szorosan összekapcsolódott a növényzet változásaival. Az elemzés megmutatta azt is, hogy a hőmérséklet jelentős változásai mellett a csapadék mennyisége és évszakonkénti eloszlása is komoly változásokon ment keresztül.

Ajánlat