Még soha nem fordult elő, hogy a kutatók egyszerre ennyi ember alvási szokásaiba nyertek volna bepillantást. Az amerikai vizsgálat egyben az egyetlen olyan felmérés, amely az alvás és a halandóság összefüggését vizsgálja úgy, hogy közben számításba veszi egyebek mellet a testsúly, a dohányzás és a mozgás tényezőit is.
Az átlagos amerikai naponta nagyjából hat és fél órát tölt alvással, ami érezhetően elmarad a javasolt nyolcórás napi adagtól. Az új elemzés azonban arra utal, hogy sokan szükségtelenül folyamodnak gyógyszeres kezeléshez annak érdekében, hogy az előírt penzumot teljesítsék.
"Annak sincs oka aggodalomra, aki nem alszik naponta nyolc órát" - nyilatkozta a kutatócsoport tagja, Daniel Kripke.
Az adatok tükrében úgy tűnik, a korai halál kockázata az álmatlanokat sem sújtja. Az altatók fogyasztása ugyanakkor napokkal megrövidítheti életünket. Kripke kutatócsoportja a közeljövőben azt kívánja vizsgálni, milyen hatása lehet a hosszú életre az ébresztőórák használata.
Így sem az álmatlanság fogalmát nem határolták körül kellőképpen, sem az az említett altatószereket nem azonosították. A vizsgált személyek önként, óránkénti lebontásban adtak számot alvási szokásaikról; a kritikusok szerint az ezzel a módszerrel kialakított kép kevésbé árnyalt az elvárhatónál.
"Nem hiszem, hogy különös túlélési előnnyel járna, ha megfosztanánk magunkat az alvástöbblettől. A túlzásba vitt alvás hatásait csak célzottabb vizsgálatok segítségével állapíthatnánk meg" - vélekedik Daniel Buysse, a University of Pittsburgh alvásspecialistája.
Figyelembe kell venni továbbá a csökkent alvásszint bizonyos járulékos következményeit is. A hangulatingadozások, az ellenálló képesség csökkenése vagy a glukóz-intolerancia ugyan nem vezet közvetlenül korai halálhoz, de mindenképpen rontják az élet minőségét..
Korábban:
A csecsemők álmukban is tanulnak
Könyvajánlat: