Oppenheimer, a "legalkalmasabb" tudós

Harmincöt éve, 1967. február 28-án hunyt el J. Robert Oppenheimer amerikai fizikus, az "atombomba atyja".

Oppie 1945-ben

Jómódú szülők gyermekeként Angliában és Németországban tanult, fiatalon a Berkeley egyetem fizikaprofesszora lett. Mint sok amerikai értelmiségi, a 30-as évek világgazdasági válsága és az azt kísérő szociális megrázkódtatások hatására a politikai baloldalhoz sodródott. Ennek ellenére 1943 nyarán Los Alamos vezetője lett.

1941 végéig az amerikai atomkutatás polgári tudósok és állami testületek irányításával folyt, a katonák nem játszottak meghatározó szerepet. A teljes átszervezés 1942-ben következett be, amikor is a tudományos munka ellenőrzését a katonák vették át, a polgári rendeltetésű kutatást beszüntették, minden erőt "a bomba" létrehozására összpontosítottak.

A terv fedőneve "Manhattan District" lett, felelősévé Leslie R. Groves dandártábornokot tették meg. A munkálatokban végül is összesen több mint 150 ezer ember vett részt.

Az amerikai atomfegyveriparnak három központja alakult ki: a Washington államban levő Hanford, 60 ezres barakkvárossal, a Tennessee államban levő Oak Ridge és az Új-Mexikó államban, Santa Fétől 50 kilométerre levő magaslati Los Alamos, amely 1943-ban létesült az atombomba tényleges előállítására. "Oppie" - így nevezték Oppenheimert kollégái és tanítványai - itt lett az "atomfegyver atyja".

Groves tábornoknál ott volt az akkor 40 éves tehetséges, törekvő tudós teljes dossziéja, az elhárítás záradékával: "Oppenheimer nagyon fáradozik azon, hogy a Manhattan-terv révén tudósként világhírnévre tegyen szert és helyet kapjon a történelemben. A hadsereg abban a helyzetben van, hogy ezt megengedheti neki, de akár szét is zúzhatja hírnevét, hivatását és pályáját, ha úgy akarja."

Kísérleti atomrobbantás

Az amerikai atombomba elkészült, bevetésre került, Oppenheimer az amerikai akadémia tagja és számos más akadémia külső tagja lett, molekulafizikai és magfizikai munkáival is ismertté vált, az atomenergia békés célokra való felhasználása mellett szállt síkra, és ez nem tett jót neki.

1947-1953 között az amerikai Atomenergia Bizottság mellett működő tanácsadó testület elnöki tisztét töltötte be, de az akkor elharapozódott boszorkányüldözési kampány kettétörte pályáját.

Néhány hónappal azután, hogy a Szovjetunióban végrehajtották az első atomrobbantást, Truman elnök 1950 januárjában elhatározta: szükség van a hidrogénbombára. Einstein februárban levelet írt az amerikai elnöknek, ellenezte a hidrogénbomba megvalósítását.

Hajsza indult a "másként" gondolkodó vendégtudósok ellen: 1950 január - Fuchs letartóztatása, április - Joliot-Curie elmozdítása, szeptember - Pontecorvo a Szovjetunióba távozik. 1953 júniusában kivégezték a Rosenberg házaspárt.

Robert Oppenheimer ellen az 1946-os atomenergia-törvény alapján indítottak vizsgálatot, amely 1954. április 12. és május 6. között folyt le, és olyan "értesüléseket" hozott felszínre, amelyek alapján nem vehetett részt tovább az amerikai Atomenergia Bizottság munkájában, és nem tekinthetett bele szigorúan titkos anyagokba.

Oppenheimer a vizsgálat szerint 1940-ben egyik védnöke lett "a Kínai Nép Baráti Szervezetének", végrehajtóbizottsági tagja lett a "Demokratikus és Szellemi Szabadságjogokért Küzdő Amerikai Bizottságnak".

Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, amelyet az amerikai képviselőház működtetett, mindkét szervezetet "kommunista frontszervezetnek" minősítette. Oppenheimer feleségéről az derült ki, hogy első férje a kommunista párt tagja volt, 1937-ben a spanyol köztársasági hadsereg katonájaként esett el.

A vizsgálati eredmények lényegesebb pontja volt, hogy Oppenheimer 1949 őszétől "határozottan ellenezte a hidrogénbomba megszerkesztését 1. morális megfontolások alapján, 2. arra hivatkozva, hogy az nem vihető keresztül, 3. arra hivatkozva, hogy a fejlesztés megvalósításához nincsenek meg a kellő feltételek és a tudományos személyzet, 4. és hogy az politikailag nem kívánatos".

A vizsgálóbizottság megállapítása szerint Oppenheimer még akkor is szembehelyezkedett a tervvel és elhárította a teljes mérvű közreműködést, amikor már megszületett a döntés, hogy ki kell fejleszteni a hidrogénbombát "mint a nemzeti politika fontos elemét". Más kiváló tudósokat is lebeszélt a hidrogénbomba tervezésében való részvételről, ami lényegesen lelassította a kifejlesztést. A vizsgálóbizottság súlyosbító körülményként kezelte, hogy Oppenheimer "ezen a területen a legtapasztaltabb, a legalkalmasabb és a leghatékonyabb volt".

Az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságot 1934-ben hozták létre, az Egyesült Államokban "felforgató tevékenységek és felforgató propaganda kivizsgálására". A bizottságnak 1947 tagja lett Richard M. Nixon (Kalifornia), a későbbi elnök.

Robert Oppenheimert az atomcsend-szerződés megszületésének évében, 1963-ban rehabilitálták, sőt megkapta az amerikai Atomenergia Bizottság legmagasabb kitüntetését, az Enrico Fermi díjat is. Ez utólagos elégtétel volt a meghurcoltatásért és magáért Los Alamosért, amely "a Nobel-díjasok koncentrációs táboraként" került bele a tudománytörténetbe: aki oda szegődött, azzal kötelezvényt irattak alá arról, hogy a háború végéig nem hagyhatja el a laboratórium-telepet, majd még fél évet tölt el ott a háború befejezése után "önként", közel kétezer méteres tengerszint feletti magasságban...

Könyvajánlat:

Paul Strathern: Oppenheimer

Pirityi Sándor