Békavadász kacsacsőrű krokodil

A chicagói Paul Sereno jó szokásához híven újabb szenzációs afrikai ősmaradványokat jelentett be.

Sereno ezúttal egyszerre két új maradványt is bemutatott a sajtónak és kollégáinak egy bostoni rendezvényen. Az egyik csontmaradvány a legprimitívebb villacsont (furcula), amit eddig a dinoszauruszoknál találtak. A másik lelet egy pici krokodil kiváló megtartású koponyája, ami új bizonyítékot szolgáltat arról, hogy Afrika és Dél-Amerika mikor váltak el egymástól.

A villacsont fontos adatot nyújt a régóta húzódó vitához, hogy vajon a madarak a dinoszauruszoktól származtak-e. Korábban ugyanis erről a V alakú csontról azt gondolták, hogy kizárólag a madaraknál fordul elő. A Sereno által bemutatott villacsont egy 11 méter hosszú ragadozó, egy spinosaurida csontvázának a része volt.

Habár a 110 millió éves villacsont nem a legkorábbi, amit ismerünk, de ennek a tulajdonosa is meglehetősen mélyen helyezkedik el a dinoszauruszok törzsfáján. (Ismerünk egy 150 millió éves, Allosaurustól származó villacsontot is). A mostani lelet eredete azonban még mélyebbre nyúlik vissza, vagyis a most talált villacsont a legprimitívebb, amit valaha találtak. Ez a lelet segít pontosabban meghatározni, hogy a villacsont mikor jelent meg először a theropodák (kétlábú húsevők) körében.

Azt viszont nem állíthatjuk, hogy a Spinosauridák közeli rokonságban vannak a madarakkal. A villacsontnak az eredeti szerepe szerint még nem sok köze volt a repüléshez. Csak később alakult át egy hajlékony "rúgóvá" a repülő madarak lapockái között, ami már egy teljesen eltérő funkció.

A Spinosaurida maradvány Nigériában került elő, egy rendkívül sikeres expedíció anyagából, amely során 20 tonna ősmaradványt és kőzetmintát vittek haza Afrikából. A fent ismertetett dinoszaurusz maradványt mintegy 80 kilométerre találták a törpe krokodil koponyájától.

Ez utóbbi alig 60 centiméter hosszú állattól származik, amit hivatalosan még nem neveztek el, de a szokatlan állkapocs formája miatt kacsacsőrű krokodilként szokták emlegetni. A krokodil pofája nagyon széles volt, és a felső állkapocs jelentősen túlnyúlt az alsó állkapocs fölött. Emiatt oldalról nézve szinte nem is látszott az alsó állkapocs.

Az alsó és felső fogak egyáltalán nem érintkeztek egymásal. Ez az elrendeződés lehetővé tette, hogy az állat speciális zsákmányra vadásszon, például békákra, vagy halakra. A koponya néhány bélyege arra utal, hogy az állat több időt töltött a szárazföldön, mint a vízben: feltehetően a homokzátonyokon sütkérezve kapdosta el a meggondolatlanul ugráló békákat.

Sereno szerint a 110 millió éves koponya és néhány egyéb afrikai és dél-amerikai lelet felboríthatja a jelenlegi nézeteket az egykori szuperkontinens, a Gondwana feldarabolódásával kapcsolatban.

Az új leletek nem igazolják azt a feltevést, hogy legelőször Afrika hasadt le a szuperkontinensről, és így a dél-amerikai fauna közelebbi rokonságban volt az indiai, a madagaszkári és az antarktiszi leletekkel. Sereno szerint Afrika és Dél-Amerika az eddigi elképzellésekkel szemben sokkal szorosabb kapcsolatban volt egymással egészen 90 millió évvel ezelőttig.

A sajtótájékoztató végén Sereno megnyugtatta lelkes híveit: számos új felfedezés van még a tarsolyában, amelyekkel hamarosan előrukkol. Ígérete szerint nemsokára bemutat egy új ragadozó dinoszauruszt az indiai kréta időszaki képződményekből.

Ajánlat:

Paul Serano honlapja

Korábban:

Az őshüllők gyomra sem vett be mindent

Sebességváltós dinoszauruszok

Dulai Alfréd