A mértékletes, egészségesebb és kulturáltabb szeszfogyasztás meghonosítására, az alkoholról vallott téveszmék eloszlatására és a fiatalok felvilágosítására alakult meg 1995-ben az Egyesült Államokban a Nemzetközi Alkoholpolitikai Központ (ICAP).
Az intézet a szeszfogyasztás és a különböző kultúrák közötti összefüggések feltárását, illetve az alkohol által a társadalomban betöltött szerep megértését tűzte ki célul, kutatásaival hozzásegítve a világ különböző kormányait saját alkoholpolitikájuk kidolgozásához - mondta Marjana Martinic, a központ egyik vezető munkatársa.
A washingtoni székhelyű központban országokra, régiókra lebontva vizsgálják, hány éves kortól, miért, milyen rendszerességgel, milyen fajta szeszt fogyasztanak az emberek, szórakozóhelyen vagy inkább otthon isznak az adott államban, térségben élők.
Az alkoholfogyasztást tekintve az emberek két nagy csoportra oszthatók: az első csoportba tartoznak azok, akik hetente egyszer-kétszer, keveset kortyolnak belőle, a másik csoport tagjai ugyan sokkal ritkábban isznak szeszesitalt, de akkor nagy mennyiséget. Az ICAP szakemberei szerint a csekélyebb mértékű, de "gyakoribb" alkoholfogyasztás egészségügyi és társadalmi következményei kevésbé súlyosak, mint az alkalomszerű nagy ivászatoknak.
Általános tapasztalat, hogy bárokban, mulatságokban, szórakozóhelyeken sokkal többet isznak az emberek, mintha otthon vacsoráznának és az étkezés részeként lehajtanának egy pohár bort vagy sört. A tömény szeszesitalok fogyasztása is elsősorban a szórakozóhelyekre jellemző.
A "rendszertelen" ivók mértéktelenségének egyik súlyos következményeként az utóbbi években drámaian megnövekedett az ittas vezetők által okozott halálos közúti balesetek száma.
A központ ötven-hatvan országgal tart kapcsolatot a világban, és eddig négy országban - Ausztráliában, Skóciában, Indiában és Lengyelországban - tettek konkrét lépéseket az ICAP elnöke, Marcus Grant által kifejlesztett program megvalósítása érdekében.
A világ országaiban az alkoholhoz való viszonyulást elsősorban a helyi kulturális hagyományok határozzák meg - mutatott rá Marjana Martinic.
A központ által készített tanulmány szerint az ausztrálok például szívesen isznak és a lakosság többsége nem talál semmi kivetnivalót abban, ha valaki felhajt egy-két pohárral. A skótok szintén "kemény" szeszfogyasztóknak számítanak, talán éppen ezért kíván a helyi vezetés saját alkoholpolitikát kidolgozni, amelynek segítségével elsősorban az elfogyasztott alkohol mennyiségét kívánják csökkenteni.
Indiában egészen más problémával kell szembenézni a szövetségi államok vezetőinek, illetve az újdelhi kormánynak. A szubkontinensen a legnagyobb veszélyt a házi készítésű, kétes eredetű szeszesitalok jelentik.
Az ICAP itt oktatási és felvilágosítási kampánnyal segíti a hatóságok munkáját az egészségesebb alkoholfogyasztási szokások elterjesztése érdekében. Lengyelországban szintén az oktatásra, felkészítésre helyezik a hangsúlyt, mert a lengyel fiatalok a külföldről behozott, meglehetősen borsos árú borok helyett a hazai vodkát részesítik előnyben, amelynek túlzott kultusza súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.
Martinic megjegyezte: az Egyesült Államokban a legnagyobb gondot az okozza, hogy a fiatalok körében sajátos módon éppen azért alakul ki nehezen az egészségesebb hagyomány, mert az 51 szövetségi államból 31-ben a szeszesital-fogyasztási tilalom korhatára 21 év.
A fiatalok többsége 21. életévének betöltése után féktelen dorbézolásba kezd, mindenféle italt kipróbál, beleszédül az újdonság varázsába.
Martinic szerint ennél sokkal jobb, ha a családok saját maguk ismertetik meg gyermekeiket az alkohollal, megtanítják nekik, hogyan lehet egészséges, kulturált viszonyt kialakítani a szeszesitalokkal, hogy azok ne uralkodhassanak az életükön.