Az első kibernetikus organizmus

Egy angol professzor elektródákkal ellátott szilikonlemezt ültettetett magába, hogy összekapcsolja idegrendszerét egy számítógéppel.

A nem mindennapi eset - amely az önmagukon kísérletező tudósok hőskorát idézi - máris nagy vihart kavart a neurológusok körében. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a mai komputeres technológia még nem képes dekódolni az emberi idegrendszer kifinomult jeleit, így a kísérletnek gyakorlatilag nincs értelme. Egyelőre sokkal értékesebb adatokat nyerhetünk egyszerűbb idegrendszerű organizmusok, például rovarok hasonló tanulmányozásával.

Kevin Warwick, az angliai Reading University kibernetika professzora azonban igen bizakodó. A bal csuklójának bőrébe ültetett, három milliméter széles szerkezettől várja saját idegrendszeri jeleinek rögzítését és tanulmányozási lehetőségét. A két órás műtét során egy szilikonlapocskát (balra) helyeztek el a professzor testében, amelynek 100 hajszálvékony elektródáját a karban futó egyik központi ideghez csatlakoztatták (jobbra fent). Az elektródák végződései az alkar bőrének egyik pontján bukkannak elő, ahol egy rádióadóhoz csatlakoznak. Ez egy számítógéphez továbbítaná az idegrendszerből rögzített elektromos jeleket - az érző- és mozgatópályák jeleit egyaránt. Befelé is lehet elektromos jeleket küldeni, s megvizsgálni, hogy milyen mozgás alakul ki hatásukra.

Warwick professzor a brit média egyik népszerű tudósfigurája. A vállalkozó kedvű kutató sokszor nyilatkozik a számítógépek, elektromos implantátumok és robotok jövőbeli meghatározó szerepéről az ember evolúciójában. Számos sci-fi regényből is ismerősen csengő jóslatainak némelyike - például memóriabővítés, mesterséges végtagok - napjainkban már nem is hangzanak olyan fantasztikusan. Az idegrendszer, a robotika és a mesterséges intelligencia szakértőinek többsége azonban még távolinak látja ezeket a megoldásokat, mivel egyelőre az alapkutatási szakasz elején tartanak.

Ajánlat:

Kevin Warwick honlapja
További képek és angol nyelvű információk.