Hasonlóan hangzott az Africa Hinterland Safaris főleg ausztrál turistákat csábító ajánlata a nyolcvanas években, és nem sokban különbözhetett más utazási irodák programjától sem. Fizessünk be mi is egy szafarira, de ne mulasszunk el bekukkantani a Spektrum Televízió filmje segítségével a teherautók ülései alá is.
Az utazási irodát nagy gonddal tervezték a Londonban élő apartheid-ellenes veterán - Mannie Brown - segítségével. Látványos prospektusokat nyomtattak, diavetítéseket szerveztek, hogy felkeltsék a kalandra vágyó fiatalok érdeklődését. Elintézték a jelentkezők vízumát és a szükséges oltásokat, hogy a résztvevők a legnagyobb biztonságban érezzék magukat. Egy Bedford márkájú teherautót alakítottak át a célra, mely Mombasa kikötőjében várt először a tengeren túlról érkezőkre. Az ülés alatti titkos tárolók terveit Rodney Wilkinson, egy szintén száműzetésben élő ANK aktivista készítette. A sofőröket a brit apartheid-ellenes mozgalom önkéntesei közül választották, sokuk azelőtt még életében nem vezetett személyautónál nagyobb járművet. A fegyvereket Zambiában pakolták az autókba, alaposan becsomagolták, majd a dobozokat biztonságosan lezárták. Az utazás legkritikusabb pontja a dél-afrikai határ átlépése volt. Egyszer-egyszer pusztán a szerencsén múlott, hogy nem kellett az autó üléseit felemelniük a vámvizsgálaton. - meséli Stuart Round, az iroda egyik sofőrje. Mikor a szállítmány megérkezett az országba, a kódolt üzenetek alapján a csomagot több részre bontották, garázsokban, kisteherautókban rejtették el, vagy kirándulóhelyeken ásták a föld alá. Ezután pedig az ANK katonai szárnyának aktivistái gondoskodtak a fegyverek biztonságos elosztásáról a földalatti mozgalom sejtjei között az ország minden pontján.
1986 és 1993 között az Africa Hinterland Safaris összesen negyven utat szervezett, és egyetlen transzportjuk sem bukott le. Mannie Brown még családjának is csak hat évvel ezelőtt vallotta be, min dolgozott azokban az években. A Titkos szafari című film készítői (köztük Brown fia is) felkeresték a "hadművelet" szervezőit: az iroda munkatársait, az idegenvezetőket, sofőröket, hogy meséljenek az élményeikről. Az vállalat egykori vezetője, a jelenleg londoni lakos Jenny Harris, még ma is gyakran elgondolkodik azon, vajon volt-e joguk kitenni a sok ártatlan utast ennek a veszélynek, és a szó szoros értelmében is "felültetni őket a puskaporos hordóra". Misha Coleman, az egykori turista nem haragszik: Ez a legjobb dolog, amit életemben tettem. Ha én ezzel a legcsekélyebb mértékben is hozzájárultam az apartheid-rendszer bukásához, akkor ez boldoggá tesz. Lucille Frauenstein, egy másik transzport utasa pedig bevallja a dokumentumfilm stábjának: Ha tudom, mi zajlik valójában, és felajánlanak nekem még egy lehetőséget, talán akkor is igent mondok, és csatlakozom.
Bemtató: április 8-án hétfőn 16:30
Ismétlés: április 9-én kedden 19:45 és április 11-én csütörtökön 15:25