Föld-típusú exobolygók reménye

Napjainkban már nem az a kérdés, hogy léteznek-e bolygók más csillagok körül is, hanem hogy vannak-e közöttük a mi Földünkhöz hasonló, szilárd felszínű kőzettestek.

Alig telt el hét év az első Naprendszeren kívüli bolygó (exobolygó) felfedezése óta, s ma már több, mint 80 ilyen égitestet ismerünk. Ezek a bolygórendszerek azonban sok fontos szempontból különböznek otthonunktól. Így joggal merül fel a kérdés: saját rendszerünk tér el ennyire az átlagostól, vagy műszereink pontossága, esetleg az alkalmazott keresési technika nem megfelelő?

A Naprendszerrről tudjuk, hogy részei egy forgó por- és gázcsomóból, a szoláris ősködből alakultak ki. A sűrűség szerint rendeződő, Naptól távolodva egyre könnyebb elemek gyűrűiből álltak össze az égitestek. Így a belső régióban fémből és szilikátból álló, kisebb méretű kőzetbolygók, a külső részeken pedig jég- és gázanyagú óriásbolygók épültek fel (utóbbiak körül számos hold kering, amelyek leginkább szintén jégből állnak).

Az eddig felfedezett idegen világok általános jellemzője, hogy kevés, de hatalmas tömegű égitest kering a központi csillag körül, attól igen kis távolságra. Barrie Jones és Nick Sleep, az angol The Open University két kutatója ezért számítógépes szimulációs programjukkal azt vizsgálták, hogy kialakulnak-e kisebb kőzetbolygók is ezekben a rendszerekben.

Eredményeik azt mutatják, hogy sok millió ilyen égitestnek kell lennie a Galaxisban. Ugyanis számos távoli rendszer óriásbolygói kellően nagy távolságban vannak a víz folyékony állapotát biztosító lakható zónától ahhoz, hogy gravitációs hatásaik hosszú időn keresztül se térítsék le az ott keringő Föld-típusú bolygókat pályájukról. Így azok alkalmas helyszínek lehetnek akár az élet kialakulásához is.

Ebből a szempontból a 47 Ursae Majoris az egyik legígéretesebb rendszer, amely a mi Napunknál kissé idősebb, de hasonló típusú csillag körül alakult ki. Sugárzása ezért erőteljesebb, a lakható zóna pedig kissé tágasabb, mint "nálunk". Két gázóriás kering e csillag körül, mindkettő kisebb távolságra, mint a Jupiter pályasugara. A belső bolygó tömege kb. 2,5-szerese a (Földünknél mintegy 330-szor nehezebb) Jupiterének, a külső égitest pedig valamivel könnyebb a Jupiternél. Mindezek ellenére a számítógépes modell eredménye szerint, ha egy Föld-szerű égitestet helyeznénk ebbe a rendszerbe, az zavartalanul keringhetne a lakható zónában.

A kutatók általános következtetése tehát az, hogy a 47 Ursae Majoris példájához hasonlóan számos más, a csillaghoz közeli, nagy tömegű bolygót tartalmazó rendszerben rejtőzhetnek Föld-típusú égitestek, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük azokat.

Ajánlat:

A NASA exobolygókereső űrszondája, a legkorábban tíz év múlva induló Terrestrial Planet Finder

Interaktív égbolt-térkép, az exobolygók csillagaival

Korábban az [origo]-ban:

Egy idegen világ légköre - mérföldkő a Földön kívüli élet kutatásában
2001.11.29. Első ízben sikerült közvetlenül észlelni egy Naprendszeren kívüli bolygó légkörét, s megkezdték annak kémiai elemzését is. Az eredmény fontos lépés a Földön kívüli élet utáni kutatásban.

Az új szintézis: asztrobiológia
2001.10.26. Napjaink egyik legizgalmasabb, most kialakulóban lévő tudományága az asztrobiológia. Az asztrofizikai, a szerves kémiai, a biológiai és az űrkutatási ismeretek igazi szintézise valósul meg a Földön kívüli élet utáni kutatásban.