Spektrum TV: Gladiátornők

Kezdetben csak kiegészítő látványosságként, amolyan "erotikus show" részeként kerültek az arénába.

1996-ban a Museum of London régészei a Great Dover Street egyik épülete alatt harminc, római korból származó sírt tártak fel. Közülük különösen egy keltette fel a figyelmüket: a sírból olyan tárgyak kerültek elő, amelyek jómódra utaltak, sőt, a Nagy-Britanniában talált római kori sírok közül ez volt az egyik leggazdagabb - mégis a temetkezési hely periferikus részén, a szegények földi maradványai között található… Vajon kié lehetett a sír? Miért részesítették ilyen különleges temetési szertartásban? És miért nem kapott helyet a gazdagok temetőjében? Vajon szándékosan zárták ki onnan?

A római temetőkben csak a társadalom számkivetettjeinek - a rabszolgáknak, a bűnözőknek és a prostituáltaknak - nem volt helye. Volt azonban egy csoport, amelynek tagjai - szerencsés esetben - származásuk ellenére áttörhették a római társadalom határait, akik vagyont és megbecsülést szerezhettek, ám haláluk után mégsem nyugodhattak a tisztes római polgárok között: a gladiátorok. A Great Dover Street-i sírban talált tárgyi leletek megerősítették a régészek feltételezését, hogy egy gladiátor földi maradványait találták meg, de a csontmaradványok vizsgálata meglepő eredményt hozott: az egykori gladiátor nő volt…

Nick Bateman, a Museum of London régésze szerint: "A gladiátorokról egy Charlton Heston típusú kép alakult ki az emberekben. Nagy izomkolosszusoknak képzeljük őket, akik bármire képesek az arénában. Sokakat meglepett az a lehetőség, hogy a gladiátorunk esetleg nő volt." Jenny Hall, szintén Museum of London munkatársa: "Át kellett gondolnunk azt a lehetőséget, hogy talán egy gladiátornőt találtunk. Az első reakció persze az volt, hogy nem, ez lehetetlen. De a tények alapján el kellett fogadnunk azt, hogy valószínűleg egy megdöbbentő leletre bukkantunk."

Korabeli forrásokból és ábrázolásokból tudjuk, hogy nők is küzdöttek a rómaiak amfiteátrumaiban, de a londoni leletig ennek nem voltak tárgyi bizonyítékai. E kanadai-angol koprodukcióban készült dokumentumfilm a római gladiátorjátékok világát idézi fel, s igyekszik minél több részlettel gazdagítani a női gladiátorokról kialakult képet. Megtudhatjuk, hogy kezdetben csak kiegészítő látványosságként, amolyan "erotikus show" részeként küldtek nőket az arénába, később azonban "igazi", jól képzett gladiátornők szórakoztatták az egyre felkavaróbb és véresebb jelenetekre vágyó közönséget. Domitianus császár uralkodásának idején a gladiátornők harca már a cirkuszi játékok egyik fő attrakcióvá vált: utolsó műsorszámként, fáklyafény mellett harcoltak egymással. Kiderül az is, hogy a görög amazonok mítosza összefüggésbe hozható a női gladiátorokkal, hiszen a rómaiak előszeretettel játszották el az arénákban a legyőzött népek legendáit.

A számítógépes animáció felhasználásán túl a film készítői olyan eredeti színhelyekre is ellátogattak, mint a Colosseum, a londoni, a pompeji és a trieri amfiteátrum. Az ilyen típusú dokumentumfilmekben már megszoktuk, hogy eljátszott jelenetekkel is igyekeznek feltámasztani egy letűnt kor atmoszféráját; a rendezőnek azonban szerencsére sikerült egyensúlyt találnia a felidézett "véres" látvány és a történelmi ismeretek tényszerű közlése között. A film szakmai hitelességét régészek, történészek és különféle speciális szakértők egész hada biztosítja, többek között az a Kathleen Coleman a Harvardról, aki nem is olyan régen Ridley Scott Gladiátor című filmjének történész szakértője volt.

Spektrum TV, április 18., csütörtök 15.35

Korábban az [origo]-ban:

Az első megtalált gladiátornő
2000.10.09. A régészek szerint az a fiatal nő, akit jó néhány évszázaddal ezelőtt, a római kori Londonban hamvasztottak és temettek el, az elsőként azonosított gladiátor lehet a "gyengébb" nemből.