Spektrum TV: Szervkereskedelem

Egy eladott vese után 2700 dollár maradhat tisztán a zsebünkben.

Néhány évtizeddel ezelőtt - hála az orvostudomány fejlődésének - lehetőség nyílt arra, hogy működésképtelen emberi szervek helyett más emberektől származó szerveket ültessenek be az emberi szervezetbe. A szervátültetésnek köszönhetően rengeteg ember menekült meg a haláltól, s kezdhetett, új, teljes értékű életet.

Persze ez nem annyi betegnek adatik meg, mint amennyinek szüksége lenne rá, hiszen kevés a donorszerv. Annak a vesebetegnek például, aki felkerül a várólistára, még évekig el kell viselnie a dialízis kellemetlenségeit, s a kezelések miatt élete szinte csak a betegségéről szól. Nem csoda hát, hogy minden lehetőséget megragad, hogy új szervhez jusson, még akkor is, ha ezt nem törvényes eszközökkel éri el.

Világszerte számtalan olyan klinika működik, melyeken engedély nélkül végeznek - többek közt - veseátültetést. Ha egy veseelégtelenséggel küszködő beteg meg tudja fizetni a szolgáltatásaikat, akkor jóval előbb juthat egészséges szervhez, mintha megvárná, míg sorra kerül a várólistán.

Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy ezek a klinikák hogyan jutnak hozzá az egészséges veséhez. A válasz egyszerű: vásárolnak azoktól, akiknek pénzre van szükségük, s már annyira elkeserítő helyzetben vannak, hogy nem látnak más megoldást, mint hogy eladják egyik veséjüket. Egyes esetekben más indokkal - véradás lehetőségével - csalják kelepcébe az áldozatukat, akit aztán kész helyzet elé állítanak. Ehhez persze kellenek a közvetítők is, akik összegyűjtik - adott esetben csapdába csalják - a jelentkezőket, megszervezik az utazásukat, természetesen megfelelő pénzösszeg ellenében.

Noha mindez illegális - hiszen a világon szinte mindenütt tiltják, hogy az ember átültethető vesét vásároljon - az igény megvan rá, így az üzlet működik. Igaz ez arra a hálózatra is, melynek működését egy forgatócsoport igyekezett feltárni.

A helyszín Moldova. Az egykori szovjet tagköztársaság napjainkban Európa egyik legszegényebb állama. Az ENSZ adatai szerint az ország népességének kilencven százaléka kevesebb mint két dollárt keres naponta. A vidéken élők sorsa a legelkeserítőbb.
A munkanélküliség hatalmas méreteket öltött, s az emberek rengeteg adósságot halmoztak fel. A kölcsönt adó uzsorások pedig bármire képesek, ha a pénzüket akarják viszontlátni.

A félelem és a kétségbeesés veszi rá az itt élő férfiakat arra, hogy áruba bocsássák egyik veséjüket. A kiindulópont Mingir. Ez a falu azt a kétes dicsőséget vívta ki magának, hogy Moldova legkurrensebb árujának, az emberi vesének a legeredményesebb exportőre. Itt él az az asszony, aki összegyűjti a jelentkezőket, s tartja a kapcsolatot az isztambuli ügynökkel.

Ezek a férfiak ugyanis Isztambulba utaznak, hogy egy ottani klinikán eltávolítsák egyik veséjüket, melyért 3000 dollárt kapnak. Miután kifizetik az útiköltséget, a mingiri és az isztambuli ügynököt, 2700 dollárjuk marad. Ebből talán még boldogulhatnának is, ha nem válnának sokan közülük munkaképtelenné. Akadnak olyanok is, akiknek eszük ágában sincs eladni a veséjüket. Őket a munkalehetőség ígéretével csábítják Törökországba. Ott aztán kiderül, hogy munka nincs, de megígérik nekik, hogy visszatérítik a költségeiket, ha vért adnak. Az altatásból felébredő férfiakat már kész helyzet elé állítják: vagy elfogadják a már eltávolított veséjükért a 3000 dollárt, vagy egyedül kénytelenek a hazautazásukról is gondoskodni. Így aztán nem sok választásuk marad.

Ráadásul ha a közeljövőben gondjaik támadnak, az otthoni szakemberek nem tudják őket ingyenesen ellátni. Ugyanis annak a betegnek, akin tiltott operációt végeztek egy másik országban, a törvények szerint nem jár a rendszeres, ingyenes ellenőrzés, és a megfelelő és következetes operáció utáni orvosi ellátás.

Törökországban köztudott, hogy a törvénytelen veseátültetési bizniszben ki a "Nagy Orvos". Jó néhány televíziós dokumentumfilmben szerepelt már, s orvostársai egyszerűen csak "a mi kis dr. Frankensteinünk"-ként emlegetik. Ez az orvos először török donorokat használt, ám ők túlságosan sokba kerültek. Nekik 10 000 dollárt kellett fizetni, míg a moldovai veseárusok csak néhány ezer dollárt akarnak. Úgy tűnt, olcsóbb és biztonságosabb, ha távolabbról szerzi be a veséket.

Illegális tevékenységét az egyik legismertebb török oknyomozó riporter 1997-ben mutatta be először, ám ő azóta is zavartalanul dolgozik. Ügyvédje szinte partnerként működik vele együtt. Tökéletesen ismeri az adott témával kapcsolatos törvényeket. Az érintettekkel olyan iratokat íratnak alá, melyekben az áll, hogy önként, nem külső hatásra ajándékozzák el a szervüket, és egyáltalán nem kapnak pénzt érte. Ezek az iratok azután, közjegyző által hitelesítve, törvényes okiratnak számítanak.

Így aztán hiába tiltott Törökországban a szervkereskedelem, a rendőrség képtelen bármit is tenni az ellen, hogy - a veséjüket eladni kész - moldovaiakkal teli buszok érkeznek az országba. Ez az orvos, és a hozzá hasonló kollégái kihasználják azt, hogy megfelelő készlet áll rendelkezésükre az északon lakó, kétségbeesett szegények veséiből, melyekért sorban állnak az ugyanolyan kétségbeesett, de gazdag déli vesebetegek. A török klinikákon a legtöbb esetben izraeli betegeken végeznek veseátültetést. Ennek az ára néhány éve 60 000 dollár volt - a sokszorosa annak, amennyit a moldovai donoroknak fizetnek -, ráadásul ahogy nő az érdeklődés a lehetőség iránt, az új vese és a műtét is egyre drágul.

A fejlett világ valamennyi országa közül Izraelben a legalacsonyabb az egy főre jutó donorok száma. Ennek az egyik helyi - a problémával foglalkozó - szakember véleménye szerint az az oka, hogy a legtöbb izraelinek mély meggyőződése, hogy egészben kell sírba jutnia. És ha hozzájárul a szervei átültetéséhez, megfosztja magát ettől a lehetőségtől. Így aztán nem csoda, hogy azok az izraeli betegek, akik nem akarnak addig várni, amíg legálisan vesét nem kapnak, ha megtehetik, elutaznak Isztambulba vagy más országok klinikáira, és ott műttetik meg magukat soron kívül - még ha ez nem is törvényes.

Eszerint a szakértő szerint az lehetne a megoldás, ha egy - eleinte még kísérleti - program keretében megoldanák, hogy a donorok szabadon bemehessenek az országba, s felajánlott szervükért ne a beteg, hanem egy betegpénztár vagy a kormány fizessen. Így ellenőrizni lehetne a szervelosztást is, s talán azt is meg lehetne akadályozni, hogy az illegális műtétekből meggazdagodó orvosok és a közvetítők kihasználják a kilátástalan helyzetben élőket.

Ez az elképzelést azonban egyelőre mind a kormányzat, mind az orvosi testületek nagy része elutasítja Izraelben. Pedig ideje lenne keresni valamilyen megoldást. Addig ugyanis, ameddig ez meg nem születik, a szervkereskedés titokban folyik tovább, és illegális marad, és fő haszonélvezői a közvetítők lesznek.

Spektrum TV - április 19-én pénteken 20:50 és április 20-án szombaton 17:50