A kutyák szerepe az emberré válásban

Lehetséges, hogy a kutyák tanítottak meg olyan dolgokat az embernek több mint 100 ezer évvel ezelőtt, amelyek elősegítették őseink ugrásszerű fejlődését, az emberi kultúra és társadalom kialakulását.

Legjobb barátjának, a kutyának többet köszönhet az ember, mint amennyit elismer, ezért a kérdés rendkívül alaposabb tanulmányozást igényel. A legutóbbi időkig úgy gondolták a tudósok, hogy a kutyát csak 14 ezer évvel ezelőtt háziasította az ember. Nagy-Britanniában 400 ezer éves, Kínában 300 ezer éves, Franciaországban pedig 150 ezer éves farkascsontokat találtak emberi maradványok mellett. Ám ezeket a túlvilági táplálkozás szimbólumaként értékelték abból indulva ki, hogy az emberek meg szokták enni a farkasokat.

Ettől nagyon sok szempontból különböző elméletet adott közre Paul Tacon, az Ausztráliai Múzeum egyik vezető kutatója és Colin Pardoe biorégész a Nature Australia című folyóiratban. Azt állítják, hogy "számos erő játszott közre az anatómiailag és viselkedés tekintetében modern ember kifejlődésében, s az egyik kulcsfontosságú tényező az őseink és a farkasok közötti szoros kapcsolat volt."

Az ősember legjobb barátjának nagy része volt abban, hogy az emberek fennmaradhattak és fejlődni tudtak. Az állítás régészeti és genetikai bizonyítékai egyre erősebb lábakon állnak, mai ismereteink szerint ez a partneri kapcsolat legalább 100-130 ezer éves múltra tekint vissza - sokkal régebbre, mint korábban általában gondolták.

Az ember erős territorializmusa különleges tulajdonság a főemlősök között. A farkasok és a kutyák ellenben mindig vadul védték területüket, amely tulajdonság nemzedékek együttélése után átragadhatott az emberre.

Ám az igen jó szaglású kutyák "terület-körbevizelésével" szemben az ősember sziklavéséssel és kezek kontúrrajzaival jelezhette saját territóriumát, mivel az emberi szaglóérzék veszített jelentőségéből és érzékenységéből, talán éppen azért, mert őseink ezen a téren egyre inkább támaszkodtak a háziasított farkasokra.

Így az ősember a szag alapján történő megjelölés helyett a tartósabb, vizuális határjelzést alkalmazta. "Végül ez vezetett ahhoz, hogy körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt kifejlődtek a figuratív művészetek", állítja Tacon.

Emellett talán az együttműködés fontosságát is a négylábúaknak köszönhetően ismerték fel őseink, mivel farkasokkal könnyebb volt nagyvadakat ejteni, amely a fennmaradás kulcsát jelentette a kevésbé barátságos, sivatagi és sarkvidéki környezetekben. Miután megtanulták, hogy a farkasokkal hogyan működhetnek együtt, háziasították őket. Továbbá az sem lehetetlen, hogy eleinte az emberek közötti baráti kapcsolatok kialakulását is ezek a tapasztalatok ösztönözték, mivel a főemlősök között az azonos nemű egyedek között nem jellemzők erős kapcsolatok annak ellenére, hogy az anya-gyermek viszony rendkívül meghatározó.

"A fennmaradás tekintetében ez óriási előny, mert felgyorsítja az embercsoportok közötti eszmecserét, a tárgyi-kulturális cserét és természetesen a gének áramlását. Az együttműködésnek hihetetlen tettek köszönhetők, például az, hogy el tudtunk jutni a Holdra." - hangsúlyozza Tacon.

Ajánlat:

Farkas: barát vagy ellenség?

A Nemzetközi Farkaskutató Központ oldala

Korábban az [origo]-ban:

Mauglit találtak Romániában
2002.02.14. Hús-vér Mauglira bukkantak egy román falu lakosai.