DNS-ujjlenyomatok: egy csodálatosan pontos módszer

A DNS-ujjlenyomatok mára a törvényszéki orvostan legmegbízhatóbb és leghatásosabb eszközei váltak. Az eljárás csodálatosan pontos és megbízható, s alkalmazható a testnedvek kis mintái, még orrváladék, köpet, haj vagy régi holttest csontjainak esetében is.

A DNS-ujjlenyomatok nem csupán a törvényszéki orvostant forradalmasították, de egy sor egyéb más területet is. Például ezzel bizonyították be a Monika Lewinsky ruháján talált ondó elnöki származását, s ezzel azonosították Thomas Jefferson törvénytelen leszármazottait. Hazánkban most a móri rablógyilkosság kapcsán került reflektorfénybe a módszer.

Az alábbiakban részletet olvashatnak Matt Ridley napokban megjelent Génjeink c. könyvéből, amelyből megsimerhetik a DNS-ujjlenyomatok történetét.

1986. augusztus 2-án egy fiatal iskolás lány holttestére bukkantak Leicestershire Narborough nevű falvának közelében, egy bozótosban. Dawn Asworth tizenöt évesen nemi erőszak áldozata lett, majd megfojtották. Egy héttel később a rendőrség letartóztatott egy fiatal kórházi portást, Richard Bucklandet, aki beismerte a gyilkosságot. A dolog így megoldottnak látszott. Bucklandet gyilkosságért elítélték, s börtönbe kellett volna vonulnia. A rendőrséget azonban nyugtalanította egy megoldatlan eset tisztázása, amelyben egy Lynda Mann nevű, ugyancsak 15 éves lányt, ugyancsak Narborough-ból szintén megerőszakoltak és megfojtottak, majd holttestét egy mezőn hagyták. Az eset közel három évvel korábban történt. A gyilkosságok nagyfokú hasonlósága miatt valószínűtlennek tűnt, hogy nem ugyanaz az ember követte el őket. Buckland azonban tagadta, hogy ő ölte volna meg Mannt.

A rendőrség az újságokból értesült Alec Jeffreys genetikai ujjlenyomatainak szenzációs eredményeiről. Jeffreys és technikusa, Vicky Wilson 1984-ben szinte véletlenül botlott bele a miniszatellita nevű ismétlődő DNS-szekvenciákba. A gének fejlődését vizsgálták a mioglobin nevű izomfehérjében, amikor a gének közepén ismétlődő DNS-szakaszokat figyeltek meg. Kiderült, hogy az ismétlődések száma olyannyira változatos, hogy mindenki egy egyedülálló genetikai ujjlenyomattal rendelkezik: fekete csíkok sorozatával, amely egy vonalkódhoz hasonló.

Mivel a kutató a Narborough-tól kevesebb mint 10 mérföldre lévő Leicesterben dolgozott, a rendőrség felvette vele a kapcsolatot, s arra kérte, hogy erősítse meg Buckland bűnösségét a Mann-ügyben is. Jeffreys elfogadta a felkérést. A rendőrség mintákat adott neki Buckland véréből, s a két lány testében talált ondóból.

Jeffreys nem okozott nagy nehézséget, hogy a mintákban változatos miniszatellitákat találjon. A genetikai ujjlenyomatok alig több mint egy hét alatt elkészültek. A két ondóban azonosnak bizonyultak, így azoknak ugyanabból az emberből kellett származnia. Sima ügy. De amit Jeffreys ezután látott, az megdöbbentette. A vérminta genetikai ujjlenyomatai gyökeresen különböztek az ondókétól: nem Buckland volt a gyilkos.

A rendőrség hevesen tiltakozott, azt állítva, hogy ez abszurd következtetés, s hogy Jeffreys nyilvánvalóan tévedett. Jeffreys megismételte a tesztet, majd a Home Office Törvényszéki Orvostani Laboratóriumban is elvégezte, pontosan ugyanazzal az eredménnyel. Az összezavart rendőrség ímmel-ámmal, de visszavonta a Buckland elleni vádakat. A történelem során először a DNS-szekvenciáira alapozva felmentettek egy embert.

Az eset után azonban gyötrő kétségek maradtak. Buckland végtére is beismerő vallomást tett, s a rendőrség sokkal meggyőzőbbnek találhatta volna a genetikai ujjlenyomatokat, ha elítélték volna a gyilkost, s nem csak megerősítik az ártatlanság vélelmét. Így öt hónappal Ashworth halála után a rendőrség Narborough környékén 5500 férfi esetében végezte el a tesztet olyan genetikai ujjlenyomatok után kutatva, amelyek az erőszakot elkövető spermájához illenek. De egyik minta sem passzolt.

Nem sokkal ezután egy Leicesteri pékség munkásainak feltűnt, hogy kollégájuk, Ian Kelly is elvégezte a vértesztet, holott nem Narborough közelében élt. Kiderült, hogy erre a pékségben dolgozó másik munkás, Colin Pitchfork kérte meg, aki viszont Narborough-ban lakott. Pitchfork az állította Kellynek, hogy a rendőrség megpróbálta megvádolni őt. Kelly egyik kollégája elmesélte az esetet a rendőrségen, s Pitchforkot letartóztatták. Pitchfork rövidesen beismerte mindkét lány meggyilkolását, s ez ebben az esetben megerősítést nyert: vérének DNS-ujjlenyomatai mindkét ondómintához passzoltak. 1988. január 23-án életfogytiglani börtönre ítélték.

A genetikai ujjlenyomatok egycsapásra a törvényszéki orvostan legmegbízhatóbb és leghatásosabb eszközei váltak. A Pitchfork-ügy, a technológia bámulatosan virtuóz demonstrációja meghatározta az eljövendő évek irányzatát: a genetikai ujjlenyomatok használhatóságát az ártatlanság vélelmére, más, a gyilkosság mellett szóló számtalan bizonyíték ellenére is; a bűnös kifüstölésének lehetőségét, pusztán a technológia használatának fenyegetésével; az eljárás csodálatos pontosságát és megbízhatóságát - megfelelő használat esetén; s alkalmazhatóságát a testnedvek kis mintái, még orrváladék, köpet, haj vagy régi holttest csontjainak esetében is.

A genetikai ujjlenyomatok nagy utat jártak be a Pitchfork-eset óta eltelt 12 év során. Az 1998-as év közepéig egyedül Nagy-Britanniában 320 ezer DNS-mintát gyűjtött be a Törvényszéki Orvostani Tudományos Szolgálat, amellyel 28 ezer esetben állapították meg a vétkes és a tetthely kapcsolatát. Közel kétszer ennyi mintát használtak ártatlan emberek felmentésére. A technika egyszerűsödött, így a miniszatelliták egyszerű darabjai használhatók számos példány helyett. A genetikai ujjlenyomatok azonban bővültek is, így apró miniszatelliták, sőt mikroszalelliták is használhatók egyedi "vonalkódok" elkészítéséhez.

A DNS-ujjlenyomatok nem csupán a törvényszéki orvostant forradalmasították, de egy sor egyéb más területet is. Ezt használták Josef Mengele exhumált holttestének azonosítására 1990-ben. Ezzel bizonyították be a Monika Lewinsky ruháján talált ondó elnöki származását. Ezzel azonosították Thomas Jefferson törvénytelen leszármazottait. A módszer olyan virágzónak bizonyult az apasági tesztek területén - mind a hivatalok által végzett nyilvános, mind a szülők által végzett bizalmas eljárásoknál -, hogy 1998-ban az Identigene nevű cég egész Amerikában plakátokat helyezett az autópályákhoz a következő felirattal: "KI AZ APA? HIVJA AZ 1-800-DNS-RENDSZERT". 600 dolláros tesztjük megrendelésére naponta háromszáz hívást kaptak, gyermekeik "apáitól" gyermektartást kiharcolni megpróbáló anyáktól és olyan bizalmatlan "apáktól" egyaránt, akik nem voltak biztosak abban, hogy partnereik minden gyermekének ők a nemzői. Az esetek több mint kétharmadában a DNS azt bizonyította, hogy az anyáknak van igazuk. Vitatott kérdés, hogy a partnereik hűtlenségét felfedező apáknak okozott sérelem többet nyom-e a latban, mint azoknak a megnyugtatása, akiknek félelmei megalapozatlannak bizonyultak. Nagy-Britanniában előrelátható módon indulatos médiavisszhangot váltott ki, amikor az első ilyen magánjellegű készlet a boltokba kerül: Nagy-Britanniában elvárják, hogy az ilyen jellegű orvosi technológiák az állam tulajdonában maradjanak, s ne kerüljenek magánszemélyek kezébe.

Korábban az [origo]-ban:

Megvan a móri rablók DNS-mintája
2002.05.14. A móri bankban felvett minták alapján a rendőrség birtokában van mindkét rabló DNS-mintája. A DNS-minták alapján bizonyítható lesz, hogy ki húzta meg a ravaszt a móri bankfiókban - mondta az [origo]-nak Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatója.

Kalandozás a genetika mesebirodalmában - könyvbemutató
2002.05.07. Az utóbbi időben szinte botránykő lett a genetika, holott az öröklésbiológia tudománya a valóságban mesés történeteket ír le - mondta Falus András, a Semmelweis Egyetem genetikai intézetének igazgatója.