Dr. Illényi András, a BME Beszédakusztikai Laboratórium vezetője szerint mindenki képes arra, hogy saját hangját kontrollálja. Már a csecsemőknél működik egy biológiai és fizikai visszacsatoló rendszer a kiadott hang - jelen esetben sírás - és a hallás között.
Az a csecsemő, aki nem hallja saját sírását, az másképpen alakítja hangjait, mint az, amelyik hallja.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói a Heim Pál Gyermekkórház orvosaival közösen kísérletsorozatot indítottak, hogy kiderítsék: hogyan és mire lehet következtetni a baba sírásának elemzéséből.
Dr. Farkas Zsolt fül- orr- gégész főorvos szerint az eddigi eredmények nagyon bíztatóak. A sírás alapján remény van a születéskori nagyothallás kimutatására. Ehhez rögzítik a kisbabák sírását és a magnetofonnal készített felvételt a Műegyetem Orvosinformatikai Laboratóriumában elemzik.
Az ép és a halláskárosult kisbabák sírását puszta füllel nemigen lehet megkülönböztetni. A számítógépes elemzés viszont a felharmónikusok szintjén már különbséget mutat. A halláskárosult csecsemőknél a második, az ép hallásúaknál a harmadik felharmonikus a domináns.
A felharmónikusokat úgy is lehet szemléltetni, mint ha egy hangszert hallgatnánk. Egy hegedű hangját vizsgálva meghallható az alaphang és annak az egész számú többszörösei, azaz felharmonikusai. Hasonló a helyzet az alapfrekvencia és annak egész számú többszörösei esetében.
A számítógépes elemzés egyértelműen kirajzolja, hogy a vizsgált csecsemők sírásában melyik felharmónikus a domináns.
Ezzel a vizsgálattal egészen korán meg lehet állapítani a süketséget vagy a nagyothallást a kisbabák esetében. A korai diagnózis pedig megalapozhatja a hallásjavító beavatkozások esélyét.
Dr. Illényi András szerint eljön az az idő, amikor a kórházi laboratóriumok között nem csak a testnedveket - vért, vizeletet -vizsgáló laboratóriumok lesznek az újszülöttosztályokon, hanem az akusztikai információkat vizsgáló berendezések is.
Delta