Valódi érdekesség az óránként egyet lélegző és 150 millió éve változatlan testfelépítésű queenslandi tüdőshal, valamint a nagy szárazság idején téli álmot alvó szalamandrahal.
Az utóbbi hosszúsága felnőtt korában sem haladja meg a 4,5 centimétert, leginkább sötét színű, uszonyokkal és farokkal rendelkező lárvának tűnik, és kizárólag Ausztrália távoli, bozótokkal benőtt délnyugati vidékének tavaiban fordul elő.
Gerald Allen halbiológus szerint ez az igen különleges halfaj a nyári szárazság idején eltűnik, majd a következő évben, amikor a tó újra megtelik vízzel, ismét előbukkan a semmiből. Allen vizsgálódásai során arra jött rá, hogy a csupán egy évet élő szalamandrahalak a nagy hőség elől a kiszáradt tó iszapjába ássák magukat, és átalusszák a forró évszakot, hogy azután az esős időszak kezdetén felébredve időben lerakják ikráikat.
A szélsőséges természeti viszonyokhoz alkalmazkodó állatok másik jellegzetes példánya a queenslandi tüdőshal, amely óránként egyszer jön fel a mélyből a víz felszínére, hogy oxigénnel töltse meg "tüdejét".
Allen szerint ezek a lények annak köszönhetik megmaradásukat, hogy képesek voltak alkalmazkodni Ausztrália különleges meteorológiai és természeti viszonyaihoz.