Velünk született érzékenység a nyelvek iránt

Hat hónapos csecsemőknek a siketek nyelvbeszédjét és pantomimmal történeteket mutogattak el. A pszichológusokat is meglepte, hogy minden várakozás ellenére a csecsemők figyelmét sokkal jobban lekötötte a jelbeszéd, mint a pantomim.

A kísérletsorozat során a Washingtoni Egyetem szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy nemcsak a beszélt nyelv iránt van velünk született fogékonyság, hanem minden, nem verbális nyelv iránt is.

"Azt eddig is tudtuk, hogy a csecsemők már születésük pillanatától megkülönböztetett figyelemben részesítik, és különleges érzékenységet tanúsítanak a beszélt nyelvek iránt. A kísérletsorozat során azonban bebizonyosodott, hogy ez az egyedülálló képességünk egy egészen kivételes, speciális nyelvasználati módra is vonatkozik. Ez pedig arra enged következtetni, hogy minden nyelvrendszerben van valami sajátosan közös, amely ösztönösen felkelti a csecsemők érdeklődését" - vélekedik Ursula Hildebrandt, a Washingtoni Egyetem pszichológusa.

A kísérletben 17 fiú és 17 lány viselkedését tanulmányozták, akik kifogástalan hallással rendelkeztek, idejében és egészségesen jöttek a világra, és megelőzően soha nem találkoztak se jelnyelvvel, se pantomimmal. A gyerekeket édesanyjuk vagy a kísérletvezető tartotta kezében a két képernyő előtt.

Az egyik képernyőn egy siketnéma jelnyelvvel elmondott történet volt látható, miközben a másik képernyőn ugyanazt a történet pantomimban adta elő ugyanaz az előadó. Az egyes, párhuzamosan előadott történetek azonos hosszúságúak, körülbelül 40 másodpercesek voltak.

A gyerekek arcát eközben videóra vették. Mindegyik csecsemővel hat különböző részt nézettek meg, miközben a jelnyelvvel, illetve a pantomimmal előadott történetek véletlenszerűen váltogatták egymást a képernyőkön.

A kicsiknek olyan kis, egyszerű történeteket adtak elő a színészek, mint "elmentem az élelmiszerboltba, de nem tudtam eldönteni, hogy mit is vásároljak. Eszembe jutott, hogy a lányom szereti a csirkét, hát azt vettem."

A csecsemők kivétel nélkül minden részben következetesen a siketnéma jelnyelvet részesítették előnyben. Összességében 2 percig figyelték a jelbeszédet, 90 másodpercig a pantomimot, és 30 másodpercig egyiket se, hanem másfelé nézegettek.

"Ez a különbség – figyelembe véve az azonnali szabad választás lehetőségét - számottevő: a nyelv iránt tanúsított preferencia szignifikáns" - állítja Hildebrandt.

Az egyetem további kutatásokat tervez idősebb - 9-10 hónapos gyerekekkel -, hogy megvizsgálja, vajon ez a képesség később is megmarad-e; akkor, amikor a gyerekek először képesek arra, hogy anyanyelvüket megkülönböztessék más hallott nyelvektől.